A Pourmand család, balról a bebörtönzött lelkész. A volt ezredest a hite miatt állították katonai bíróság elé
A negyvenhét éves Pourmand nős, két serdülőkorú fiú apja, az iráni hadsereg ezredese – ezenkívül a Perzsa-öböl menti Bandar-i Busher kikötővárosban a pünkösdi felekezet? Isten Gyülekezete laikus lelkésze. Megpróbáltatásai 2004. szeptember 9-én kezdődtek, amikor az Isten Gyülekezeteinek Teherán mellett rendezett konferenciáján a rendőrségi razzia során kilenc lelkészt és hetvenhat résztvevőt állítottak elő. Néhány nap múlva Pourmand kivételével mindenkit elengedtek. Az amerikai székhely? Compass Direct keresztény emberi jogi szervezet szerint a lelkész fogsága alatt csak néhányszor, rövid ideig tudott érintkezni a családjával, emiatt a külvilág kevés információval rendelkezik sorsának tényleges alakulásáról.
2005. február 5-én, miután öt hónapig magánzárkában tartották, az idő nagyobb részében sötétségben, Pourmandot katonai bíróság elé állították, amely megfosztotta ezredesi rangjától, kizárta a hadseregből és megszüntette minden járandóságát, beleértve a leendő katonai nyugdíját; júliustól családjának is el kell hagynia szolgálati lakásukat.
A bírósági tárgyalás lezárása után Pourmandot egy másik börtönbe szállították át, a hírhedt, "politikai esetekre szakosodott" Evin állambiztonsági börtönbe, amely egész Iránban ismert az ott zajló kínzásokról és azonnali kivégzésekről. A katonai bíróság után Pourmand ügyében a teheráni iszlám bíróságnak kell meghoznia a végső döntést az ellene emelt vádakban, melyek szerint elhagyta hitét és térített. Bármelyik bűntett megállapítása esetén akasztással történő kivégzést ír elő a saria alapján működő iráni jog.
Meglepő módon az április közepére tervezett tárgyalásokat ismeretlen okokból elhalasztották, és Hamid Pourmandot az Evin börtönből átszállították a lakóhelye szerinti börtönbe. A hirtelen visszalépés (bár a tárgyalás hivatalosan bármikor megkezdődhet) az iráni hatóságok bizonytalanságáról tanúskodik. Az 1979-es forradalom óta csak két dokumentált esetben (1988-ban és 1990-ben) ítéltek halálra két keresztény hitre tért volt muzulmánt hitük elhagyása miatt. 1993 és 1996 között négy dokumentált esetben négy pünkösdi lelkész ellen letartóztatásuk után mégsem folytatták le az eljárást, és elengedték őket, de rövid idő után gyanús körülmények között ismeretlen tettesek meggyilkolták őket (minden valószínűséggel a titkosrendőrség állt a gyilkosságok mögött). Ebből arra lehet következtetni, hogy az iráni hatóságok inkább elkerülik a vallási bíróság hozta halálos ítéletet (főleg miután Khomeini ajatollah halála után szalonképesebb arculatot igyekezett felvenni a kormány), azonban a gyorsan növekvő, de még kis létszámú, elsősorban pünkösdi keresztény közösség vezetőinek más eszközökkel történő eltüntetésére "álltak rá". Pourmand letartóztatása nyilván a kis közösség üzenetérték? elrettentésére szolgált. Az Evin börtönbe történő szállítása állítólag abból a megfontolásból is történt, hogy fogolytársai esetleg majd meggyilkolják, így a kormány megszabadulhatott volna egy vitás döntés meghozatala alól. Ám nem ez történt: Pourmand hamar népszerűvé vált a foglyok körében.
"Pourmand népszerűsége bosszantja a legjobban a hatóságokat" – állítja az Open Doors keresztény emberi jogi szervezet iráni forrásokra hivatkozva. Pourmand fogvatartói másképpen is igyekeztek megoldani a problémás helyzetet a kitűzött bírósági tárgyalás időpontja előtt. Szabadulást ígértek Pourmandnak, amennyiben visszatér a muzulmán valláshoz. Több alkalommal elhitették vele, hogy hamarosan kivégzik, illetve hogy ott vannak a családtagjai, és miatta éppen őket kínozzák. Pourmand bátran kiállt meggyőződése mellett.
Fogoly egy iráni internálótáborban. Életveszélyes a hitehagyás Fotó: Reuters
2005. 05. 20. (IX/20)
