2003 őszén, egy évvel az amerikai elnökválasztás előtt heteken keresztül a The New York Times bestseller listáján szerepelt a George W. Bush hite cím? könyv. Az inkább spirituális életrajznak, mintsem történelmi elemzésnek számító műre a média is gyorsan felfigyelt, mivel a szerző – Stephen Mansfield – olyan részleteket gyűjtött össze és dokumentált a 2000-ben megválasztott elnök életéből, amelyek addig jórészt ismeretlenek voltak, vagy a politológusi összegzésekből kimaradtak, ám meghatározó jelentőséggel bírtak Bush személyiségére és politikai pályafutására is. "Olyan könyvet akartam írni, amelyik nem csak a cinikus idézetek kedvéért foglalkozik azzal, ami Busht a valláshoz köti. Szerintem az elnök őszinte ember, és az elnökségét valóban befolyásolja a hite. Ezért fontos kérdés megismerni azt, hogy miben és hogyan hisz" – nyilatkozta Mansfield a honlapján olvasható interjúban.
Egy brit liberális lap, a The Observer 2003. november 2-ai New York-i tudósításában azt írta, hogy "kevés olyan nyíltan vallásos amerikai elnök volt mint George W. Bush. Egy új könyv most bemutatja azt, milyen mélyen húzódnak ennek a keresztény meggyőződésnek a gyökerei". Stephen Mansfield könyvében többek között leírja, hogy a magát "born-again" (újjászületett) hívőnek tartó Bush meggyőződését külföldi államférfiakkal is megosztja. Az iraki háború előtt Camp Davidben egy magántalálkozón például együtt imádkozott Tony Blair brit kormányfővel. Az Observer szerint a négyszemközti találkozónak nem voltak szemtanúi, azonban a két politikus közelben tartózkodó munkatársai előtt nem volt titok, hogy Bush és Blair "bibliai idézeteket osztottak meg egymással és közösen imádkoztak is".
2005. 10. 21. (IX/42)
