Elah völgye, ahol Dávid és Góliát megvívta párbaját Fotó: Reuters
Az egykori filiszteus "ötváros" egyikének, Gáthnak helyén több mint egy évtizede folyó ásatások vezetője, Aren Meir a múlt héten meglepő felfedezéssel rukkolt elő. Az egyik kiásott cserépdarabon észrevette a föníciai betűkkel írt LWT vagy LWT szót, amely a Góliát név sémi megfelelője. Meir, a Tel Aviv-i Bar Ilan Egyetem tanszékvezető régészprofesszora úgy kommentálta a leletet, hogy az "ékes bizonyítéka annak, hogy a Bibliában előforduló Góliát név nem valami kései irodalmi fikció". Tell es-Safiban, az egyik kutatóárokban két méter mélyen került elő a cserépdarab, amely valószínűleg egy tál töredéke. Az edényt formája alapján körülbelül i. e. 900 körülre datálják a régészek, vagyis mintegy száz évvel a nevezetes párbaj: Dávid és Góliát összecsapása után keletkezhetett. A váratlan felfedezéssel kapcsolatban Aren Meir rögtön hozzáfűzte a sajtó munkatársainak: "Nem Góliát koponyáját találtam meg, homloka közepén egy lyukkal, hanem ez az első, filiszteus helyről származó, rá vonatkoztatható lelet, amely a történet szavahihetőségére utal." Az Egyesült Államokban született régész hamarosan egy ottani konferencián fog beszélni a legújabb leletről, amely lázba hozta a Biblia iránt érdeklődőket.
A most megtalált Góliát-cserép Fotó: Reuters
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
2005. 11. 18. (IX/46)
