A napokban került a mozikba a Warner Bros forgalmazásában Superman
kalandjainak új változata neves színészekkel, trendire igazított külcsínnel,
fantasztikus vizuális effektusokkal felturbózva. Alig egy hónapon belül mutatják
be az X-man filmsorozat harmadik epizódját, és a mozielőzetesekben fel-fel tűnik
a Pókember kalandjainak folytatását beharongozó trailer is. Mindhárom alkotás
természetfölötti származású, genetikailag mutálódott, különleges képességekkel
rendelkező emberszerű lények harcait mutatja be, melyeket a Föld légterében
vívnak a gonosz erőkkel szemben. Ezeknek a filmeknek a nézettségi rekordjai,
bevételei már-már követhetetlen mértékben növekedtek az elmúlt évtizedben –
gondoljunk csak a Hihetetlen család című Disney-animáció kasszasikerére vagy a
szintén szuperhős-koncepción alapuló Mátrix filmekre. Mára a digitális
filmtechnológia fejlődése lehetővé tette az eddig csak könyvekben vagy
képregényekben létező sci-fi-novellák, szuperhősök celluloidra adaptálását, így
a megvalósíthatóság kérdése többé nem korlátozza a filmkészítőket álmaik
kivitelezésében.
Az emberfeletti képességekkel bíró szuperhősök lenyűgöző kalandjai először
képregényformában váltak népszerűvé világszerte még az ötvenes években. Az
amerikai DC Comics és a Marvel Kiadó specializálódott a szuperhős-képregények
megjelentetésére, az ő kiadásukban láttak napvilágot az olyan, szintén a
közelmúltban megfilmesített történetek, mint például a Fantasztikus Négyes,
Deradevil vagy a hatalmas zöld izomkolosszus, Hulk rémmeséje. A történetek
lényegüket tekintve ugyanarra a kaptafára készülnek: adott egy (vagy több)
természetfölötti erővel bíró, eredetileg emberi lény, aki valamilyen
paranormális baleset vagy tudományos kísérlet következtében tesz szert az olyan
különleges képességeire, mint például az emberfeletti fizikai erő, gyorsaság,
repülés, telepátia vagy mások akaratának irányítása. A megszerzett hatalmat a
szuperhős vagy jóra (az emberiség védelmezésére, a bűnözés megfékezésére), vagy
rosszra (az emberiség leigázására) használja fel. A sztorik nem igazán
igényelnek különösebb gondolkodást, mint ahogyan azok komputerjáték-átiratai
sem. Nagyjából az „ami mozog, ellenség, arra kell lőni” elv érvényesül.
Mélyenszántó eszmefuttatásnak helye nincs, viszont a szuperhősök agresszivitást,
pusztítást s a természetfölöttibe való kalandozást annál inkább nyújtanak a
tizenéves fiúknak, lányoknak. A művek első számú célcsoportjai ugyanis a
gyerekek. A szuperemberek köré épített marketingfellegvár töméntelen
mennyiségben ontja a képregényekből vagy filmekből ismert figurákkal kapcsolatos
kiadványokat, számítógépjátékokat, jelmezeket, játékfegyvereket, katonákat.
Maguk a készítők nem is titkolják, hogy dollármilliárdos bevételük oroszlánrésze
sok esetben nem is magukból a filmekből, képregényekből, hanem sokkal inkább a
játékpiacra szánt reklámtermékekből származik.
2006. 07. 14. (X/28)
