Szellememberek és piramisok

A Nap Piramisa a mexikói Teotihuacanban. A hely nevének jelentése: „a város,
ahol az emberek istenekké lettek”

A Biblia „Isten fiainak” nevezi azokat az angyalokat, akik kapcsolatot
létesítettek az „emberek leányaival”. A különböző népek mondáiban gigászokként,
istenemberekként jelennek meg hasonló lények, míg népszerű mai elméletek szerint
földönkívüliek látogatták meg a múltban a Földet. Ön szerint kik voltak a
nefilimek és miért voltak olyan vonzóak az emberek előtt?

– A Teremtés könyve hatodik fejezetében és más bibliai szövegekben
nefilimként említett lények „szellememberek” voltak, akik különböztek a földi
hús-vér emberektől. Nyilvánvalóan nem voltak alárendelve a fizika ismert
törvényszerűségeinek, át tudtak menni a falon, szabadon közlekedtek az égitestek
és a Föld között, sőt én úgy gondolom, hogy az sem okozott gondot számukra, hogy
átlépjenek egy másik dimenzióba, egy velünk párhuzamosan létező univerzumba. A
származásuk természetfeletti, Isten teremtményei voltak, a mennyből azonban
távozniuk kellett, miután földi nőket kívántak meg és szexuális kapcsolatot
létesítettek velük. Ezeknek a bukott lényeknek (szó szerint ezt jelenti a „nefilim”
szó) a történetét megőrizték többek között a görög, a római és az egyiptomi
mítoszok is. Az istenek lejöttek az égből, az emberek között laktak, az Olümposz
hegyén és Delphoiban. Zeusz például teherbe ejtett egy földi asszonyt, Alkménét,
aki majdnem belehalt a szülésbe, amikor világra hozta rendkívüli képességű fiát,
Héraklészt (Herkulest).

Miért voltak ezek a „szellememberek” olyan vonzóak a földi nők számára?

– Mert a szellemembereknek nem okozott gondot, hogy gyönyörű külsejű,
kivételes tudású és rendkívüli szexuális képességekkel rendelkező fiatal
férfiként mutatkozzanak meg. Erről az apokrif Énok könyve részletesen ír. Akit
kiszemeltek maguknak, ellenállhatatlanul az igézetük alá került.

A leszármazottaik viszont az ön könyve szerint bizarr külsejű, sokszor félig
állat, félig ember lények lettek, akik azonban szintén kivételes méretekkel és
képességekkel rendelkeztek. Mekkorák voltak ezek a gigászok? Egy olvasónk
szerint a magasságuk akár a 135 métert is elérte

– Ez utóbbit képtelenségnek tartom. Az Énok könyvében a gigászok nagyságára
vonatkozó adatokat a tudósok különböző arányok szerint számolják át mai
mértékegységekre, de a legmerészebb verzió szerint sem voltak magasabbak 10-13
méternél. A reális szám szerintem 4-6 méter lehet. Ami persze mai szemmel
hihetetlen magasság, de a könyvemben szerepel például a bibliai Óg király
ágyának a mérete, amely egy legalább ötméteres embert feltételez. Dávid
ellenfele, Góliát is az óriások közül való volt, és magassága meghaladta a négy
métert. Egyiptomban számtalan dombormű és szobor ábrázol szfinxszerű, félig
állat, félig ember lényeket, és a görög mondákban is szerepelnek ilyen alakok,
például a szatírok, vagy a kecskeember, Pán. Mintha az angyalok genetikai
kísérleteket is végeztek volna az emberekkel, és ennek az eredményei lettek ezek
a rémisztő lények. Egyiptomban az ókori épületek bejáratai gyakran hatalmasak,
egy többméteres ember is kényelmesen elfér alattuk. Miért építettek volna
rendszeresen ilyen kapukat, ha nem lett volna szükség rájuk? Latin-Amerikában,
Peruban és Guatemalában is láthatóak ilyen óriáskapuk.

Ön azt állítja, hogy a Földet a múltban többször meglátogatták ezek a
„szellememberek”. Elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen érintkezések ma is
történnek, és például ezek állhatnak a különböző ufóészlelések mögött?

– Igen, nagyon is. A nefilimek a Biblia szerint már az özönvíz előtt több
száz évvel megjelenhettek. Őket Isten büntetésből az alvilág elkülönített
részébe, a Tartaroszba, a földalatti világ feneketlen kútjába zárta. Őrizet
alatt vannak, láncok között, így most ha akarnának sem tudnak kapcsolatba lépni
az emberekkel. Az a hely, amit Péter apostol újszövetségi levelében Tartarosznak
nevez, ismert a görög mitológiában is. A bebörtönzött istenségeket Hádész
őrizte, és ide dobta Uranosz a szörnyszülött százkarú fiait, akiket látni sem
akart. Hasonló példákat találunk az egyiptomi szövegek között is. A Teremtés
könyve azonban jóval az özönvíz után is ír az óriásokról, akik elsősorban a
Kánaánban lakó népek között éltek. Ilyenekről számoltak be a Mózes által
kiküldött kémek, és óriásokkal kellett megküzdeni Józsuénak is a honfoglaláskor.
Mivel Noé és családja nem került kapcsolatba a nefilimekkel, ezért logikus
következtetés, hogy a bukott angyalok egy második csoportja is meglátogatta a
Földet, és ők is nemzettek utódokat. Az özönvíz után a Földre érkezett
nefilimekről azonban nem olvassuk azt, hogy ők is a Tartaroszba kerültek volna,
amiből az következik, hogy szabadlábon vannak. Szerintem az ő tevékenységük
nyomait őrzi számos gigantikus épület a Föld különböző pontján, Stonehenge-től
az inka városokig. Íroszágban is vannak ilyen helyek. Az ír krónikák szerint
Szent Patrik püspök, amikor a szigetre jött, a Szent Lélek erejével kiűzte a
kígyókat. Nemrég hallottam egy észak-írországi teológustól olyan értelmezést,
amely szerint a „kígyók” valójában a pogányok közé keveredett nefilimek voltak,
akiktől származnak a kelta mitológia kísérteties történetei is. Nem tudom, hogy
így van-e, de Dél-Amerikában és a Távol-Keleten is maradtak fenn hasonló
történetek az embereket meglátogató szellemlényekről. Nagyon hasonlók ezekhez a
huszadik századi ufóészlelésekről készült beszámolók, ezért el tudom képzelni,
hogy ma is zajlik ilyen érintkezés az emberek és a bukott angyalok között.