hetilap

Igaz ugyan, hogy az idők folyamán magán a zsidóságon belül is több elképzelés
alakult ki a Messiás (görög szóval: Khrisztosz) kilétével kapcsolatban, néhány
konkrét dologban messzemenő egyetértés uralkodott. Ilyen volt példának okáért
az, hogy a Felkentet maga Isten fogja nemzeni: „Én kentem ám fel az én
királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Az Úr mondá
nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged” – szólt a 2. zsoltár profetikus
ígérete, amelyet a Kumrán közelében lakó esszénusok – Jézus születése előtt nem
sokkal – szintén konkrétan értelmeztek: „Ez a hírnév férfiai… ülésének rendje,
amikor [Isten] a Messiást nemzi” – olvasható

A Messiás szabályzata című iratban. Jézusnak az Újszövetségben többször
előforduló „Isten Fia” elnevezése is legfeljebb olyan modern tudósoknak
jelenthet gondot, mint az oxfordi Vermes Géza, aki szerint a „valódi” Názáreti
jobban hasonlított egy identitászavaros zsidó vándortanítóra, mint a Dicsőség
Urára. (Vermes az ennek ellentmondó evangéliumi szöveghelyeket egyszerűen
félresöpri, mondván, hogy azok a kései egyházi hagyományt tükröző utólagos
betoldások.) Ugyanez vonatkozik a szűztől születésre is, amely szintén a
Messiásra vonatkozó és a tömegek által évszázadokon át valóságosan várt ígéretek
közé tartozott: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és
szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (Ézs 7:14). Az almá héber szót a
kereszténység előtt született Hetvenes görög fordítás (Szeptuaginta)
parthenosznak, azaz „szűz”-nek adta vissza, amely teljes mértékben ráillett
Máriára, József jegyesére, aki így mutatkozott be az angyalnak: „férfit nem
ismerek” (Lk 1:34). Józsefről Máté is megjegyezte, hogy „nem ismerte meg őt
[Máriát], míg meg nem szülte az ő elsőszülött fiát”.

A világon élő egymilliárd keresztény ma is megemlékezik arról a napról, amelyen
„az Ige testté lett és lakozott miközöttünk” (Jn 1:14). De vajon jó időben
ünnepelünk-e? Az Újszövetség nem nevezi meg Jézus Krisztus születésének pontos
dátumát (csak az évre történik utalás, de a történészek erről is mindmáig
vitatkoznak), így csak találgatásokra vagyunk utalva. (Lásd „A Messiás
születése” című keretes szövegünket.) Egy bizonyos: a december 25-ei ünnep
viszonylag kései fejleménynek látszik az egyháztörténetben.

Az Aranyszájú tévedése

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek