Palota a római Capitolium dombon, ahol 2004-ben ratifikálták az
alkotmánytervezetet
„Az igazi választóvonal Európa és Ázsia között nem holmi hegylánc, nem holmi
természetes határ, hanem egy hit- és eszmerendszer, amit Nyugati Civilizációnak
nevezünk” – mondta az Egyesült Európáról elmondott híres beszédében Winston
Churchill (képünkön). Az 1947-ben a londoni Royal Albert Hallban elhangzott
üzenetében a volt brit miniszterelnök egy honfitársa, Gordon Sewell író szavait
idézve azt mondta Európa gyökereiről: „E kultúra gazdag szövetében sok szál van;
a héber istenhit; a részvét és a megváltás keresztény üzenete; a görögök
igazság-, szépség- és jóságszeretete; a rómaiak jogi lángelméje. Európa szellemi
fogalom. De ha az emberek nem tartják többé észben ezt a fogalmat, nem érzik
értékét a szívükben, akkor el fog halni.”
Churchill szenvedélyesen hitt Európa jövőjében, és a világháborús győzelem után,
amikor még a kontinens nagy része romokban hevert, egyik legfontosabb céljának
tekintette az európai nemzetek összefogását. 1946-ban, Zürichben így beszélt
erről: „
ez a nemes kontinens, amely egészében véve a föld legszebb és
legműveltebb régióit foglalja magában, amely mérsékelt éghajlatot élvez,
otthonául szolgál a nyugati világ összes nagy szülőfajának. Ez a keresztény hit
és a keresztény erkölcs forrása. Innen ered a régi és a modern idők
kultúrájának, művészetének, filozófiájának és tudományának legnagyobb része. Ha
Európa egyszer egyesülne a közös örökség megosztásában, nem lenne határa a
boldogságnak, a virágzásnak és a dicsőségnek, amelyet három- vagy négyszázmillió
lakosa élvezhetne.”
2007. 03. 30. (XI/13)
