Jeruzsálemi fotómontázs a Harmadik Templom elképzelt makettjével
Fotó: Temple Institute
A Messiás, vagyis a „Felkent” – a megígért Megváltó/Szabadító – kiléte
fokozatosan válik egyre konkrétabbá a héber Biblia lapjain.
A kiválasztás joga mindig Istené, aki a vízözön előtti generációból mindössze
Noét és családját menti meg; majd Noé egyik fiára, Sémre esik a választás:
„áldott az Úr, Sémnek Istene” – hangzik Noé áldása. Így nem csoda, ha az újabb
kiválasztott Sém nemzetségéből származik. Ő Ábrám, akit a káldeus Ur városából
szólít el Isten, hogy miután szövetséget kötött vele, az ő magvában (vagyis
leszármazottjában) áldja meg „a földnek minden nemzetségét”. Az ekkor már
Ábrahámnak – a „sok nép atyjának” – nevezett pátriárka százéves korában
született fia, Izsák viszi tovább a szövetséget és a Messiásról adott ígéretet.
Ezután annak fia, Jákób (másnéven Izrael) örökíti tovább az áldást, akinek
tizenkét gyermeke közül Júda lesz a kiválasztott. Ő már konkrét messiási
ígéretet kap: „Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálca térdei
közül; míg eljön Siló, és a népek neki engednek.” (Silót, vagyis a „Küldött”-et
a zsidó írásmagyarázók a legkorábbi időktől fogva a Messiásra értelmezték.)
Végül a Júda törzséből származó Dávid családja kapja az újabb ígéretet: „Mikor
pedig a te napjaid betelnek, és elalszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a
te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát
És
állandó lesz a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lesz, és a te trónod
erős lesz mindörökké.”
A Gondviselés hegyén
2007. 06. 01. (XI/22)
