Az EB továbbra is mérlegeli, hogy alapos vizsgálat alá vegye-e az olasz állam
részéről a katolikus egyháznak – még az utolsó Berlusconi-kabinet idején –
jóváhagyott adótámogatást. Miután Brüsszel augusztus végén beharangozta
kutakodási szándékát, egyelőre még az adatlekérdezésnél tart az olasz
hatóságokkal való egyeztetésben. A vizsgálatok az „üzleti tevékenységet
folytató” egyházi tulajdonú intézmények – főként iskolák, kórházak, szállodák,
üdülők, bankok, mozik – kommunális, ingatlan- és társasági adókedvezményeire
vonatkoznak, amelyek ügyében az EB-nek ugyanúgy kötelessége vizsgálatot
indítania, mint ahogy tenné ezt bármely egyéb jogtalan állami segítségnyújtás
gyanúja esetén. Olaszországban ugyanis – a legfelsőbb bíróság korábbi döntésével
ellentétesen – az állammal szerződést kötött egyházak mentesülnek az ingatlanadó
fizetése alól, emellett ötven százalékos adókedvezményt élvez az egyházak
kereskedelmi tevékenysége. Az érintett intézmények száma eléri a százezret.
Amennyiben az EB úgy találja, hogy az adókedvezmény sérti az uniós előírásokat,
az olasz egyháznak vissza kell fizetnie az olasz államkincstártól jogtalanul
kapott jövedelemadó-kedvezményt, aminek évenkénti összege vatikáni és olasz
számítások szerint is megközelíti az 1,3 milliárd eurót.
Jonathan Todd, az EB versenyügyekben illetékes szóvivője elismerte a –
bejelentések alapján indított – eljárás újszerűségét: ha ugyanis a vizsgálat
megindul, az az első olyan EU-ellenőrzés lesz, mely a római katolikus egyház
pénzügyeivel kapcsolatos. Ami azonban hasonló eljárások sora előtt nyithatja meg
az utat: Todd elárulta, hogy EU-s részről hasonló jogvita indulhat a spanyol
katolikus egyháznak nyújtott adómentességek és a belga egyház
áfa-viszszaigényléseinek ügyében is.
Az olasz jobboldal bosszúsan fogadta – és alapvetően a szélsőbal EU-s
aknamunkájának tulajdonítja –, ahogy az EU belekapirgál a helyi
egyházfinanszírozási rendszerbe. Roberto Formigoni, Lombardia tartomány elnöke
szerint „az EU bebizonyította, hogy nincs tisztában a saját hatáskörével (
), és
engedett az olasz állam és egyház kapcsolatáról forgalomban lévő
legszélsőségesebb eszméknek”. „Maga a gondolat, hogy az EB vizsgálatot indítson
az olasz állam ellen a vallási intézményeknek juttatott pénzügyi támogatásáért,
súlyos érzéketlenségről tanúskodik hazánk vallásos kultúrája iránt” – háborgott
Gianni Alemanno, a konzervatív Nemzeti Liga (AN) politikusa. Míg Gianfranco
Rotondi jobboldali pártelnök szerint „nem ez az első eset, hogy az EU felől
keresztényellenes szél fúj”, némelyik jobbközép képviselő Prodit is
felszólította, hogy „kokettálás” helyett határolódjon el az olasz szélsőséges
antiklerikális csoportoktól és „az EU-ban újabban domináló radikális
szabadkőműves köröktől”.
Az adóreformot és az államháztartási hiány felszámolását ígérő Prodi balközép
kabinetjének tagjai azonban a laikus államra és az egyenlő bánásmód elvére
hivatkoznak, a zöldpárti Paolo Cento pénzügyminiszter pedig bejelentette, hogy
kormánya a 2008. évi állami költségvetés megvitatásával együtt erre a kérdésre
is pontot fog tenni.
Bár az olasz egyházvezetés úgy véli, az egyháznak nincs mitől tartania, mert
fontos közhasznú és szociális szerepet tölt be az olasz társadalomban, és az
adókedvezményeket az állam és az egyház közötti szerződés szabályozza, időközben
– Brüszszel és az olasz baloldal nyomására – a politikusok értésére adta, hogy
fejet hajt a jelenlegi adóügyi szabályozás felülvizsgálata előtt. Giuseppe
Betori püspök, az Olasz Püspökkari Konferencia főtitkára ugyanis az Avvenire
katolikus napilap hasábjain elismerte, hogy a vitatott adókedvezmények nem
képezik részét a konkordátumokban rögzített megállapodásoknak, és csak az
államnak a nonprofit szektort segíteni kívánó rendelkezéséről van szó. A „Cor
Unum” Pápai Tanács titkára, Karel Kasteel pedig – a pénzügyminiszter
nyilatkozatát követő egy héten belül – a La Stampának adott interjúban
nyilvánította ki egyháza hajlandóságát az olasz egyháztámogatást szabályozó
1984-es „konkordátum korszerűsítésére és az adókérdés felülvizsgálatára”.
2007. 09. 14. (XI/37)
