Gustave Doré képe Jézabel haláláról
A Harvard Egyetem kutatói igencsak csodálkoztak, mikor az ókori Samariában
folytatott ásatásukon olyan elefántcsontból készült intarziás díszeket találtak,
amelyekkel izrael királyai, Omri és Akháb ékesítették palotájukat. Ezek a
tenyérnyi, áttört díszítésű elefántcsont lapocskák igazolták a Királyok
könyvének sorait: „Akhábnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, az
elefántcsontból építtetett ház, és mind a városok, amelyeket épített, vajon
nincsenek-é megírva az Izráel királyainak krónikakönyvében?” Továbbá Ámos
próféta dörgedelmes szavait is: „És ledöntöm a téli házat a nyári házzal együtt,
és elpusztulnak az elefántcsont házak is.” Újra bebizonyosodott: a régészet
tartogat még meglepetéseket a bibliakritikusok számára.
Az Ószövetség talán legrészletesebben bemutatott királyi párja: Akháb és Jézebel
cseppet sem dicséretes cselekedeteikkel írták be nevüket az északi országrész,
Izrael történetébe. Az Omri-dinasztia immáron a negyedik volt azóta, hogy
Salamon halálát követően az ország kettészakadt (i. e. 931). Az északi
királyságban Jeroboám, a Nébát fia után annak gyermeke, Nádáb, mindössze két
évig uralkodott, amikor a Jisszakár-nemzetségbeli Baása puccsot hajtott végre,
és megölte őt. Baásának szintén a fiát érte utol az ítélet „a Jeroboámnak, Nébát
fiának vétke miatt”: Elát saját tisztje, Zimri gyilkolta meg. Zimri azonban
csupán hét napig élvezhette hatalmát, mivel a nép inkább a hadsereg
főparancsnokát, Omrit kiáltotta ki királynak. Omri tetteire egyébként nem sok
szót veszteget a Biblia azontúl, hogy róla is megállapítja: ő is ugyanúgy az
istentelen Jeroboám nyomában járt, mint valamennyi elődje. Omri dinasztiája
ugyanakkor a leghosszabb életűnek és talán a legjelentősebbnek is bizonyult
Izrael történetében: elég ha tudjuk, hogy az asszír feliratok rendszerint „Omri
házának” (bít Umrija) nevezik az izraeli királyokat, függetlenül attól, hogy
ténylegesen melyik dinasztiához tartoztak.
A kettős lelkű király
2007. 10. 18. (XI/42)
