Don Pipernek esze ágában sem volt meghalni. Háromgyerekes boldog apaként évek
óta lelkészként szolgált egy sikeresen működő közösségben. Éppen arra készült,
hogy a szomszédos településen egy új gyülekezetet alapít, amikor egy texasi
baptista konferenciáról hazafelé tartva 1989. januárjában a végzetes baleset
érte. A helyszínelő orvosok szerint a férfi azonnal életét vesztette, sem
lélegzést, sem pulzust nem tapasztaltak nála. Míg élettelen teste a
szétroncsolódott autóban feküdt, Piper a mennyben járt.
A hely szépsége lenyűgözte, az odafent hallott dallamok teljesen magával
ragadták – ám nem maradhatott ott. Kilencven perccel az ütközést követően egy
lelkészismerőse – aki szintén a konferencián járt – meglátta a szétroncsolódott
autót és a mellette álló mentőt, amelyben Piper hallott teste feküdt. Imádkozni
kezdett barátjáért, aki nem sokkal ezután a jelenlévők megdöbbenésére csodálatos
módon feltámadt. Emlékezett arra, hogy hol járt, de mennyei látogatásáról csak
azután tudott nyilvánosság előtt beszélni, hogy átesett az évekig tartó,
fájdalmas gyógyulási időszakon. Ennek során Piper hitét komoly próbák érték, ám
– mint írja – végül megértette, hogy a balesetet és mennyei élményeit „Isten
arra akarja felhasználni, hogy reménységet és vigasztalást nyújtson a súlyos
betegségbe került vagy szeretteiket gyászoló embereknek”. Lelkészként új szemmel
olvassa és tanítja azóta a Bibliát, amelyben több száz közvetlen utalás
található a konkrét természetfeletti világra.
Egy 2003-ban készített felmérés szerint az amerikaiak 84 százaléka (!) „hisz a
lélek túlélésében” és „valamifajta menny” létezésében, igaz, a pokolról már csak
69 százalék állította ugyanezt. A reinkarnációban ugyanakkor az emberek kevesebb
mint egyharmada hisz. Ezek a számok meglepték a kutatókat, mivel azt mutatták,
hogy a túlvilággal kapcsolatos elképzeléseket továbbra is a keresztény világkép
befolyásolja a legerősebben. A Harris Intézet közvélemény-kutatásából az is
kiderül, hogy az amerikaiak elsöprően optimisták a túlvilági sorsukkal
kapcsolatban: a megkérdezettek alig fél százaléka (!) válaszolta azt, hogy a
pokolba fog jutni. George Barna ismert keresztény szociológus azonban
óvatosságra int: szerinte az eredmények azt mutatják, hogy sokan „a
legkülönbözőbb forrásokból, filmekből, zeneszövegekből és regényekből szerzik az
élettel és a túlvilággal kapcsolatos ismereteiket és hitüket, anélkül, hogy
alaposan végiggondolnák azokat”.
Nemcsak a protestánsokat, hanem a katolikusokat is foglalkoztatja a halál utáni
sors. Anthony DeStefano katolikus teológus nekik írta Útikalauz a mennyországba
című könyvét. A menny DeStefano szerint is fizikai valóság, ráadásul olyan hely,
amelyben „Isten mindenből a legjobbat gyűjtötte össze”. Szó sincs egyhangúan
hárfázó angyalokról: a mennyben egymástól megkülönböztethető emberek élnek,
színes, változatos városok vannak, és még állatokat is lehet találni, bár ez
utóbbi állításra azért a szerző „nem venne mérget”.
2007. 10. 04. (XI/40)
