Az eritreai-etióp fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő, akkor 29 éves
énekesnőt 2004. május 13-án tartóztatták le és szállították a fővároshoz,
Asmarához közeli Mai Sewa táborba, ahol két és fél évig tartották fogva egy
fémkonténerben.
Fogva tartása az eritreai jog alapján is törvénytelennek minősül: nem emeltek
ellene vádat, nem hoztak ellene ítéletet. Egyetlen célja az volt, hogy olyan
nyilatkozat aláírására bírják, amelyben megtagadja keresztény hitét. 2007.
október 24-én a BBC-nek adott interjújában Helen (kis képünkön) kijelentette: őt
„gyakorlatilag az első naptól az utolsóig verték”, illetve rendszeresen
kínozták.
A legnagyobb nehézségek közül Helen a sivatagi éghajlatra jellemző
hőmérséklet-ingadozást említi. Az éjszakák rendkívül hidegek voltak, míg a tűző
naptól a fémdobozban elviselhetetlen hőség alakult ki.
2006 októberében fogva tartói azt hitték, hogy már haldoklik, és kórházba
küldték. Addigra az ügyében kampányoló keresztény és nem keresztény emberi jogi
szervezeteknek sikerült annyi nemzetközi támogatást nyerniük, hogy végül a
kórházból szabadon engedték a minden várakozás ellenére felépülő asszonyt, aki
jóllehet életben maradt, de végtagjait már nem fogja tudni használni,
mozgássérült lett.
Helen szabadulása korántsem jelentett teljes győzelmet, mivel lányával együtt az
Eritreával határos Szudánba kényszerült menekülni, ahol egy évig folyamatosan
bujkált, míg végre menedékjogot kapott.
Helen az Etiópiában és Eritreában tömegeket vonzó Rhema pünkösdi-karizmatikus
gyülekezet tagja, zenei tehetségét a keresztény hit hirdetésének szentelte. A
BBC-nek adott interjújában háláját fejezte ki az őt befogadó dán hatóságoknak.
Arra a kérdésre, hogy hosszú fogsága során megfordult-e a fejében, hogy inkább
megtagadja a hitét, ennyit válaszolt: „Egyszer sem merült fel bennem, én kész
voltam meghalni a hitemért.”
Az 1991-ben Etiópiából kivált Eritreában a lakosság fele-fele arányban
keresztény és muzulmán hitvallású. A két közösség korábban aránylag békésen élt
egymás mellett – az eritreai alkotmány rögzíti a vallásszabadsághoz való jogot.
2001-ben azonban Issayas Aferwerki, az ország muzulmán elnöke hirtelen
megtiltott minden nem „hivatalos” felekezethez tartozó hitgyakorlást az
országban (a hivatalos vallások közé tartozik a muzulmán, az ortodox, a
katolikus és a református). Egyik napról a másikra a Rhema és számos más
felekezet törvényen kívül találták magukat. A strasbourgi székhelyű Open Doors
keresztény emberi jogi szervezet megjegyzi, hogy Eritreában ma már a hivatalos
keresztény felekezetek is veszélybe kerültek. Istentiszteleteiket csak szoros
hatósági ellenőrzés mellett tarthatják meg, és tagjaik ugyanúgy áldozatul
eshetnek különböző hatósági atrocitásoknak, mint a kitiltott felekezetekéi.
Eritreában jelenleg legalább kétezer fogva tartott keresztényt tartanak számon
(2004-ben még „csak” háromszázan voltak), közöttük közel 40 lelkész és számos
gyermek is van. A beszámolók szerint a keresztényeket fémkonténerekben vagy más,
kifejezetten kegyetlen körülmények között tartják fogva, és mindennaposak a
kínzások, olyannyira, hogy már több ismert keresztény vezető is belehalt az
embertelen körülményekbe.
2001 óta sajnos Helen Berhane esete az egyetlen, amellyel sikerült ideig-óráig
felhívni a nemzetközi közösség figyelmét az eritreai kormány
kereszténységellenes politikájára. A kormány hivatalosan minden
keresztényüldözésről és fogva tartásról szóló hírt letagad, illetve semmilyen
felelősséget nem ismer el Helen Berhane ügyében.
2007. 11. 16. (XI/46)
