II. Ramszesz szobra az egyiptomi Luxorban
Az egyiptomiaknak a legkorábbi időktől fogva volt kapcsolatuk a nomádokkal.
Már az első dinasztia idején is óvniuk kellett határaikat a keletről beözönlő
pásztorkodó népektől, akiket mágnesként vonzottak a Nílus deltavidékének dús
legelői.
A hosszabb-rövidebb ideig itt letelepedő, az egyiptomi civilizációba
beilleszkedni nem tudó és nem is akaró „ázsiaiakat” az egyiptomi források amu
vagy saszu néven emlegették. A középbirodalmi Szinuhe-történetben a nomád
állattartókról ezt a sommás megállapítást olvashatjuk: „Nincs olyan íjász, aki
barátkoznék egy Delta-lakóval. Ki ültethetne papirusznádat egy hegyre?” Ez a
mondás is jól mutatja, mennyire megvetették az egyiptomiak a nomád állattartó
népeket, és – mint az József pátriárka történetéből kiderül – nem is ettek
együtt velük, mert utálatos dolognak tartották. Bizonyára nem véletlen, hogy a
„klasszikus” antiszemitizmus, vagyis az előítéletes zsidóellenesség éppen abban
az országban született meg, amelyhez a legrégebb óta fűzi kapcsolat a zsidó
népet.
Rabszolgából államfő
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »