A „penzai szektások” – ahogy a média nevezi őket – huszonkilencen vannak,
főként nők. Nem helybéliek, többségében belorusz, illetve ukrán
állampolgárságúak, s vezetőjükkel, „Pjotr atyával” (kis képünkön)
Fehéroroszországban ismerkedtek meg. Magukat igaz hitű pravoszlávoknak tartják;
elutasítanak minden komfortot, kerülik a pénzzel, televízióval, internettel és
mobiltelefonnal való érintkezést, idegenkednek a kóddal ellátott árucikkektől.
Többen elégették személyi okmányaikat, olyan is akad köztük, akit régóta
eltűntnek nyilvánítottak. A helyiek elbeszélései szerint egy időben némasági
fogadalmat tettek, az étkezésben igen visszafogottak voltak, egyesek szerint
éheztek, gyerekeiket nem járatták iskolába, és állandó munkájuk sem volt. A
világvégét egy föld alatti barlangban készülnek bevárni, ahol a világ zajától,
gondjaitól távol imádkozva készülhetnek „ama napra”.
A hatóságokat leginkább négy kiskorú gyermek jelenléte aggasztja, akik közül a
legkisebb alig másfél éves. Szabad vallásgyakorlás ide, emberi jogok oda, a
gyerekeket még a saját szüleik sem tarthatják napfénytől, friss levegőtől
elzárva egy maximum 12-17 fokos barlangban – hangzik az indoklás. A
kiszabadítási akció egyelőre verbális síkon folyik, minden eredmény nélkül. Az
erőszak nem jöhet szóba: ennek egyrészt jogi akadályai vannak („nem az
inkvizíció korában élünk” – fogalmazott egy helyi vezető), másrészt a barlang
lakói készek fegyveresen megvédeni magukat, nem beszélve a végső védelmi
lépésként beígért kollektív önfelgyújtásról. Egy rendőrségi forrás szerint
altatógázzal kábítanák el az önkéntes remetéket, és úgy szabadítanák ki a
gyerekeket. A helyi hivatal jóval óvatosabb: szerintük szóba sem jöhet a gáz,
egyelőre csak megfigyelés, kivárás és a helyszín biztosítása zajlik – ami el is
kél, tekintettel a helyiek, no meg a média élénk érdeklődésére.
Egyébként „Pjotr atya” nem költözött be híveivel a barlangba; letartóztatásakor
otthonában olvasgatta saját, Oroszország hét feje és tíz szarva címet viselő
művét. A negyvenhárom éves, mélyen vallásos családban felnőtt férfi
gondolkodásmódja az évek során mind bizarrabb formát kezdett ölteni. Felesége
akkor kezdett komolyan aggódni, mikor férje egy koporsóval állított be
otthonukba, és abban aludt; ennél a pontnál orvosi segítséget kért. Kuznyecov
egy hónapi kezelést követően elhagyhatta a pszichiátriát, miután skizofrénia
diagnózissal leszázalékolták. Felesége elvált tőle, és a férfi
Fehéroroszországban próbált új életet kezdeni. Hamarosan önjelölt prófétaként
lépett fel. Tanításaival, melyek főként a világvégére és az Antikrisztus
eljövetelére korlátozódtak, hamar mindenre elszánt híveket talált – míg ki nem
utasították az országból. Ekkor úgy döntött, a világvégét szülőfalujában, a
penzai Nyikolszkojéban várja be. Hívei, akik ide is követték, több házat
felvásároltak, miközben ástak egy hatalmas bunkert is, melyben néhány
lakóhelyiség mellett éléskamrák, konyha, gázkályha és kút, valamint
szellőzőjáratok találhatók. Jelenleg ez utóbbiakon át folynak a tárgyalások a
külvilággal.
A belorusz Olga Denisovics háza Nyikolszkojében, ahol a szekta az
istentiszteleteit tartotta
2007. 11. 30. (XI/48)
