A japán és amerikai kutatók sejtszintű „időgépet” készítettek, felfedezésük
lényege ugyanis, hogy felnőtt testi sejteket négy gén segítségével embrionális
őssejtekké alakítottak át. A két kutató egymástól független felfedezése
mérföldkőnek számít az őssejtkutatásban, a módszer segítségével ugyanis úgy
lehet embrionális őssejteket izolálni, hogy ahhoz nincs szükség egy valóságos
embrióra. Ez pedig megoldást jelent azokra az etikai problémákra, amelyek miatt
az embrionálisőssejt-kutatások az Egyesült Államokban eddig nemigen jutottak
állami kutatási támogatásokhoz. Az embrionális őssejtek izolálásához mindeddig
humán embriókra volt szükség, amelyek a folyamat során elpusztulnak, ez pedig
nagyon sokakból – vallási felekezetekből, civil szervezetekből és kormányokból
is – erős ellenállást vált ki.
A felfedezésnek köszönhetően megoldódik a betegspecifikus őssejtek izolálásának
a kérdése is. Annak érdekében ugyanis, hogy a beteg saját genetikai állományának
megfelelő őssejteket izoláljanak, az eddig elméletileg elfogadott módszer
szerint először gyakorlatilag létrehozták volna az illető klónját, és a kapott
embrióból izolálták volna az őssejteket (a gyakorlatban ez a módszer még nemigen
működött). 2005-ben dél-koreai kutatók bejelentették, hogy klónozás segítségével
betegspecifikus embrionális őssejteket izoláltak, de később kiderült, hogy ez
nem volt igaz (lásd keretes írásunkat).
James Thomson, a Wisconsin Egyetem kutatója
Fotó: Jeff Miller, UW-Madison University Communications
2007. 11. 30. (XI/48)
