A makedón Nagy Sándor hódításakor a zsidó állam a Perzsa Birodalomban csak egy kicsiny földdarab volt a nagy a folyón túli tartományban, amit Szíria helytartója távolról igazgatott.
A perzsa uralkodók büszkék voltak birodalmuk soknyelvű, soknemzetiségű jellegére: a különböző népek teljes önállóságot, belső autonómiát élveztek nyelvi, írásbeli, vallási tekintetben, amíg megfizették adóikat. A Perzsa Birodalom örökébe lépő Nagy Sándor birodalma és annak utódállamai viszont egységes politikát követtek a tekintetben, hogy támaszuk a görög mintára berendezett polisz kereskedelmi és hatalmi elitje volt. A jelentős városokat újraalapították, hogy görög polisszá tegyék, illetve újakat hoztak létre, ahol a társadalmi élet színterei eleve a hellenizmus egységesítő erejét voltak hivatottak szolgálni.
A kicsiny zsidó önkormányzatot Jeruzsálem központtal még a babiloni fogságból hazatérők alapították, és a kolónia politikai célja nem volt több, minthogy az elnyert autonómiát megszilárdítsák, vallásukat szabadon gyakorolhassák, és a Júdea térségében élő telepeseket megvédhessék a szomszédnépek zaklatásaitól.
A folyamatos poliszalapítás fokozatosan átrajzolta a zsidó tartomány, Jehuda etnikai és vallási térképét, s a forgalmas utak mentén fekvő városok, s a tengerparti görög poliszok már régen nem emlékeztettek az Ígéret földjére. A hellénizmus nemcsak korszerű és vonzó újításokat hozott, hanem a hagyományos zsidó értékek folyamatos leértékelődését, a különállás lassú feladását.