A napokban világszerte bemutatott hatalmas költségvetésű filmről szinte már
most kijelenthető, hogy megbukott: nem teljesítette sem a stúdió, sem a közönség
várakozásait. A jobb napokat is megélt New Line Cinema filmstúdió „apait-anyait”
beleadva, pénzt nem kímélve készítette el a háromrészesre tervezett sorozat
nyitó részét, azt remélve, hogy megismétli a szintén általuk jegyzett Gyűrűk Ura
trilógia sikerét. A film nem nélkülözi a legtöbb olyan elemet, ami a
kasszasikerhez kell: remek a szereposztás, kiváló a látvány – egy dolog hiányzik
nagyon, mégpedig a cselekmény. Pedig, ha valaki tudja, hogy mennyit ér egy jó
cselekmény, akkor az éppen Philip Pullman, a film alapanyagául szolgáló
regénytrilógia írója. Pullman szerint ugyanis „az emberek annyira szeretik a
sztorikat, hogy ez után kutatva még rossz könyveket is hajlandók elolvasni, ha
nem találják meg a jó könyvekben”.
A Philip Pullman Az Úr sötét anyagai című regénytrilógiájának első részéből, az
Északi fényekből (az Egyesült Államokban Az arany iránytű címen jelent meg)
adaptált történet egy velünk párhuzamos világban játszódik. Ebben a világban az
embereket egy állati formájú, démonnak nevezett társ kíséri, amelyben az illető
személy lelkivilága manifesztálódik. A gyermekek esetében ezek a démonok még
alakot változtatnak, attól függően, hogy a lelkiállapotuk milyen változásokon
megy keresztül.
2007. 12. 14. (XI/50)
