A zsidó misszió kiterjedt voltára utalt már Jézus is egy a farizeusoknak
címzett, nem túlságosan hízelgő kijelentésében: „Jaj nektek, képmutató
írástudók és farizeusok! Mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy
pogányt zsidóvá tegyetek (szó szerint: „hogy egy prozelitát csináljatok”), és ha
azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál!” (Máté
23:15) A zsidó misszió kiterjedését hasonlóképpen – de persze szellemi-erkölcsi
minősítés nélkül – jellemezte nagyjából ezzel egy időben az alexandriai Philón,
mikor azt írta Mózes Törvényéről, hogy az „mindenkit vonz és maga felé fordít:
barbárokat és helléneket, szárazföldieket és szigetlakókat, keleti és nyugati
népeket, Európát és Ázsiát, az egész lakott földet, egyik végétől a másikig”.
„Nincs nép a föld kerekségén, amelynek körében ne élnének törzsrokonaink” –
állította az 1. század végén Flavius Josephus zsidó történetíró. A görög
származású római földrajztudós, Sztrabón ugyanígy nyilatkozott: „
(a zsidók) már
majdnem minden városban megtelepedtek, és aligha lehet olyan helyet találni a
föld kerekségén, ahol ez a nép ne vetette volna meg a lábát, vagy ne
uralkodnék.” A legnagyobb zsidó diaszpórát a római korban is Keleten
találhatjuk: ekkor még az asszírok által hat-hétszáz évvel korábban elhurcolt
tíz törzs maradványai is itt éltek, Babilónia, Média és Perzsia vidékein, s még
azon is túl. A zsidók ott voltak szinte a „lakott világ” szélének számító
Kharakéné és Meszéné tartományban is, a mai Kuvait területén. Ez a királyság már
akkor is rendkívül gazdag volt, hiszen az Indiába tartó kereskedelmi utak egyik
végállomásának számított.
Adiabéné – arámiul Hadijab vagy Hadajab – aprócska fejedelemség volt a Felső- és
Alsó-Zab folyó között, amely ma Irak főként kurdok által lakott térsége. Már az
asszírok alatt is vazallus államként létezett, fővárosát Arbelának hívták (ma
Arbil, Irak). Adiabéné a bibliai történelem szempontjából is fontos helynek
számít, mivel Flavius Josephus közlése szerint „ott láthatók még annak a
bárkának a maradványai, amelyben Noé a vízözönből megmenekült”. A bárka roncsait
még az ő idejében is mutogatták a helybéliek az érdeklődő turistáknak. Ezenkívül
Adiabéné területén feküdt Niszibisz és Nehardea városa is, amelyekbe még az
asszírok telepítették le az Izraelből elhurcolt zsidó hadifoglyokat. E városok
még a késő ókorban is a keleti zsidóság szellemi és kulturális központjainak
számítottak: zsinagógáik és rabbinikus akadémiáik messze földön híresek voltak.
A zsidóvá lett fejedelem
2008. 01. 04. (XII/1)
