Bár a rabszolgaságnak hivatalosan 1865-ben vége lett Amerikában, csak száz
évvel később, 1964-ben született törvény a feketék jogainak elismeréséről
nyilvános helyeken – mozikban, éttermekben, hotelekben, stadionokban és a
buszokon. Johnson elnök 1965-ben írta alá az új választójogi törvényt, amelynek
értelmében a feketék nem tarthatók többé távol a választási urnáktól.
Hosszú utat kellett azonban megtenni eddig. Az első fekete szenátor Hiram Rhodes
Revels volt, aki 1870-ben Mississippit képviselte Washingtonban, utána azonban
sokáig senki. 1984-ben és 1988-ban elnökjelöltként indult Jesse Jackson, és
nyert is egy előválasztást, ám ennél tovább nem jutott. A Legfelsőbb Bíróság
első fekete bírája Thurgood Marshall lett 1967-ben, akinek az ősei rabszolgák
voltak. A profi futball első fekete edzője Fritz Pollard volt 1921-ben, az ohiói
Akron Pros csapatánál. Az NBA első fekete trénere, Bill Russell pedig a Boston
Celticsnél kezdett dolgozni 1966-ban.
Hogy Obama miben volt az első? Ő volt az első fekete vezetője a Harvard Law
Review nevű újságnak, amely az ország legnagyobb befolyással bíró jogi
folyóirata. Obama elismeri: „A történetem része az amerikai történelemnek, és
tartozom mindazoknak, akik előttem ebben a helyzetben itt álltak. Az én
történetem sehol máshol a világon nem lett volna lehetséges.” A szenátor saját
történetét Amerika nagyszerűségével azonosítja, amitől valamiképp ő is
nagyszerűvé válik az emberek szemében. Azt mondja: „Nincs fehér és fekete
Amerika, csak az Amerikai Egyesült Államok. Egy nemzet vagyunk.”
Barack Obama 46 éves, egy kenyai apa és egy amerikai fehér anya gyermeke. Apja
kétéves korában elhagyta a családját, így mostohaapjával tízéves koráig
Indonéziában nevelkedett. Később visszatérhetett Hawaiira, ahol született, de az
iskolában egyre inkább erősödött benne az érzés, hogy nem tartozik sehová. Így
aztán mikor apja Kenyából felhívta, hogy találkozni szeretne vele, így adta elő
a történetet társainak: „A nagyapám törzsfőnök, úgymond a törzs királya, így
apám egy herceg. Ha a nagyapám meghal, ő lesz az utódja.” Aztán mikor
megérkezett az apa, és beszédet mondott az osztály előtt, Barack hálás volt
neki, hogy nem leplezte le a többiek előtt.
Ettől kezdve ellentmondásos kapcsolat fűzte apjához, akivel soha többé nem
találkozott személyesen – ám ebből az álomkapcsolatból sok inspirációt és
lendületet nyert. Amikor 1983-ban egy novemberi reggelen nagyanyja felhívta,
hogy apja autóbalesetben elhunyt, Obama álomvilága szilánkokra hullott. Rájött,
hogy apja milyen is volt valójában: egy iszákos férfi, aki feleségeit és
gyermekeit rendre otthagyta. Kétségtelenül tehetséges volt, ösztöndíjakat nyert
a Harvardra és a Hawaii Egyetemre, és talán nagy befolyása lehetett volna a
kenyai kormányban, ha lázadó természetével nem tette volna tönkre állandóan
feletteseivel való kapcsolatát. Mégis ez az ember ébresztette fel Obama
öntudatát. „Többet kell küzdened, Barry. Közben kell járnod a néped érdekében.
Ébredj fel, fekete vagy!” – mondogatta a fiának, aki büszke is lett
származására. „Feketének lenni olyan, mint egy nagyszerű örökség várományosának
lenni” – mondta később.
„Egész életemben egyetlen kép élt bennem az apámról, amit sosem kérdőjeleztem
meg, és aztán később én is átvettem: a briliáns harvardi diák, a nagylelkű barát
és az igazságos politikus – mindez volt az apám számomra. Amikor meghalt, az
olyan volt, mintha valaki a feje tetejére állította volna a világot.”
A Der Spiegel riportere ellátogatott Barack Obama gyülekezetébe is. A Trinity
United Church a chicagói 95. utcában van, a South Side szegénynegyed közepén,
amely olyan, mint Dél-Bronx New Yorkban. „Visszamaradt negyed, ahol senkinek
nincs betegbiztosítása, és egyre több családnak kell eladnia a házát” – mondja
Obama arról a helyről, ahol felesége a gyermekéveit töltötte.
A Trinity United Church padsoraiban ennek a negyednek az egykori és jelenlegi
lakói ülnek egymás mellett. Olyan hírességek, mint Oprah Winfrey is rendszeresen
visszatérnek arra a környékre, ahonnan indultak. A gyülekezetben mostanában
vasárnaponként „Obamánia” uralkodik – a harmadik istentiszteletre is mintegy
2500 ember jött el, hogy meghallgassa a prédikátort, akinek üzenete egykor az
ország „új reménysugarát” is megérintette. Wright prédikációi a
„fehérarroganciáról” szólnak, és „a fehér Amerikai Egyesült Államokról”. „Nem
értem – mondja a prédikátor –, miért van az, hogy a mi mai generációnk a
fehéruralom előnyeit élvezi. Úgy tűnik, mintha nem emlékeznének, mintha
történelmi amnéziában szenvednénk! Ez azonban ámítás. A rasszizmus korábban is
létezett, és továbbra is létezik!” De vajon így van ez? Nem pont az ellenkezőjét
bizonyítja Barack Obama, a fekete demokrata szenátor? – teszi fel a kérdést a
német hetilap újságírója.
Barack Obama még nem volt hívő, amikor Jeremiah Wright lelkész meghívta egy
istentiszteletre. Puszta kíváncsiságból tett eleget a meghívásnak. A templomban
Wright egy olyan világot vetített elé, „amelyben éhség, háború, megosztottság és
nyomorúság uralkodik, ahol a luxusjachtok fedélzetén egy nap több élelmet dobnak
ki, mint amennyi Haiti legtöbb lakosának egy évben rendelkezésére áll”. Egy
olyan világot, „amelyet a fehérek kapzsisága irányít, apartheiddel az egyik
féltekén és apátiával a másikon”. Obama még azon a vasárnapon döntést hozott, és
belépett a Trinity United Churchbe, ami a hitének, a feketék gyülekezetéhez való
tartozásnak és a saját útjának a megvallását jelentette.
Ha magánéletéről, a politika mögötti hátországról kérdezik, Obama két dolgot
említ meg: a családot és a Trinity United Churchöt. „A Trinity Church of
Christban találkoztam Jeremiah Wright tiszteletessel, aki egy másik utazásra
vitt magával, és bemutatott egy férfinak, akit Jézus Krisztusnak hívnak. Ez volt
életem legjobb kiképzése” – mondja Obama. Ez a fekete gyülekezet a fekete
Amerika egyik büszkesége, az afroamerikai kultúra bázisa. Olyan társadalmi
változásokra törekszik, mint amilyen a rabszolgák felszabadítása is volt, a
szociális igazságtalanság felszámolására. Ebben az egyházban olyan politikai
karrierek indultak el, mint Jesse Jacksoné vagy Al Sharpton tiszteletesé, akik
mindketten elnökjelöltek voltak.
A politikai karrier szempontjából feketének lenni nemhogy hátrány, inkább
hatalom egy olyan országban, amelynek legnagyobb szégyene az évszázadokon át
tartó rasszizmus. Egy feketének hatalma van a fehérek lelkiismeretén – véli a
német hetilap. Obamának a helyzete hasonló, mint Louis Armstrongnak, Tiger
Woodsnak vagy Oprah Winfreynek. Az ő társadalmi sikerességük azt az érzést kelti
a fehérekben, hogy semmi okuk a bűntudatra.
2008. 02. 22. (XII/8)
