Mindazáltal a pápa nem „teljesítménytúrára” készül: míg elődje, II. János Pál
első látogatásán, 1979-ben ugyanennyi idő alatt hét várost járt be, és
hatvanhárom felszólalást tartott; a kevésbé mozgékony Joseph Ratzinger útja csak
két helyszínt érint, Washingtont és New Yorkot, ahol mindössze tizenegyszer
szólal fel. A legnagyobb várakozás – a lapzártánk után – a világ vallásainak
képviselői, illetve az ENSZ közgyűlése előtt tartott beszédeit kíséri. A
pápalátogatás több jeles dátummal is egybeesik: az egyházfő az út alatt ünnepli
81. születésnapját, és pápaságának harmadik évfordulóját; az Egyesült Államok
pedig – a mostani, kilencedik egyházfői vizittel – a pápalátogatások számát
tekintve is világelső lett.
A világ vezető szuperhatalmának és legnagyobb vallásfelekezetének vezetője
közötti találkozó alkalmával többen is rámutatnak, hogy az utóbbi időben –
különösen Joseph Ratzinger megválasztása óta – az Egyesült Államok vatikáni
megítélése kedvezőbb lett, párhuzamosan Európa egyre borúlátóbb értékelésével.
Pár évtizede ugyanis az Egyesült Államok még leginkább a kálvinista
kapitalizmus, a fogyasztói társadalom, a társadalmi darwinizmus, a villamosszék
és a meggondolatlan katonai fellépések hazájaként jelent meg a szentszéki
retorikában; az ellenérzések azonban mára sokat csillapodtak. A Vatikán például
tiltakozott ugyan az Irak elleni háború megindításakor, ma azonban XVI. Benedek
nem sürgeti az amerikai hadsereg kivonását, sőt fontosnak tartja, hogy az – a
keresztény kisebbségek védelme érdekében is – „békemisszón” továbbra is Irakban
állomásozzon.
XVI. Benedek az Egyesült Államokat – elsősorban a vallásnak a társadalomban
betöltött hangsúlyos szerepe és közéleti súlya miatt – különösen a katolikus
Európa számára példaértékűnek tartja. Ahogy tavaly az Egyesült Államok újonnan
kinevezett szentszéki nagykövete, a Harvard Egyetem katolikus hitre tért
feminista jogászprofesszora, Mary Ann Glendon fogadásán hangsúlyozta: csodálja
„az amerikai népet, amiért hagyományosan nagy jelentőséget tulajdonít a
vallásnak a közbeszéd alakításában”; míg a vallás és az élet értékének
hagyományos kérdéseit másutt (értsd: Európában) „a politikai életről alkotott
szűk látókörű megközelítés jegyében” kiszorítják a közéletből.
Megfiatalodott, latinos egyház
2008. 04. 18. (XII/16)
