hetilap

A volt kormányfő az elmúlt hetekben jelentette be hivatalosan is a Tony Blair
Hit Alapítvány (Tony Blair Faith Foundation) működésének megkezdését. A
szervezet céljai közé tartozik a világ főbb vallásai közötti tisztelet és
megértés elősegítése, a hit pozitív for­máló­erő­ként történő bemutatása,
illetve a vallások globális szegénység és konfliktusok elleni összefogásának a
szorgalmazása. Mint nyitóbeszédében Blair elmondta: „A vallásos hit ugyanolyan
jelentőséggel bír majd a 21. században, mint amilyennel a politikai ideológiák a
20. században.”

Blair élete hátralévő részét főként e célkitűzéseknek kívánja szentelni, mert
mint elmondta, „a hit képes egyesíteni a világot és jobb irányba terelni annak
sorsát. A hit a modern világ kihívásaira releváns megoldásokat kínál”.

Tony Blair jelenleg az Egyesült Államok–Oroszország–Európai Unió–ENSZ alkotta
„kvartett” rendkívüli közel-keleti megbízottja. Blair szerint a terror elleni
harcban figyelni kell a vallási motívumaikra: „A muszlimok gyakran mondják a
szélsőségesekről, hogy semmi közük a valláshoz. Én viszont azt mondom erre: Ezek
az emberek azt állítják, Isten nevében cselekszenek, vagyis nem mondhatjuk azt,
hogy az egész nem számít. Igenis számít.”

„A hit jövőnk része” – fejtegette Blair, ami szerinte a globalizáció
működőképessé té­teléhez elengedhetetlen. A volt kormány­fő kettős kihívástól
kívánja megmenteni a hitet: egyrészt az irrelevanciától, vagyis attól a
nézettől, mely szerint a vallás többé nem számottevő aspektusa a történelemnek,
másrészt pedig a szélsőségektől.

A legújabb beszámolók szerint a „mélyen vallásos” Blair a hitét legnyíltabban
vállaló brit vezető az elmúlt száz évben, miközben, ami a közéletet illeti,
Nagy-Britannia a világ egyik legszekulárisabb országa. A britek cinikusan
fogadták Blairnek a hittel kapcsolatos megjegyzéseit, különösen a népszerűtlen
iraki háború megindítása után. Tengerentúli szövetségesének, George W. Bushnak
mély vallásosságát pedig sokan egyenesen megvetendőnek tartották. Egyik közeli
munkatársa a brit és amerikai megközelítés különbségét hangsúlyozva épp azt
emelte ki, hogy amikor Blair Amerikában járt, először is találniuk kellett egy
templomot, ahová a kormányfő elmehetett vasárnap, másik fő feladatuk azonban az
volt, hogy minderről a média ne szerezzen tudomást. „Ezzel szemben Bush elnököt
vagy Clinton elnököt mindig lefotózhatták, amint Bibliával a kezükben távoztak
az istentiszteletről.” Mára viszont Blair szerint „az európaiaknak meg kell
érteniük, hogy mennyire fontos a hit az amerikaiak számára, és hogy a maga
mindent átható szekularizmusával épp Nyugat-Európa az, ami lemarad a világ többi
részétől”.

Hivatali idejében Blair igyekezett háttérbe helyezni hitét, ám mióta átadta a
stafétabotot Gordon Brownnak, meglehetősen aktívnak tűnik e téren. 2007-ben
búcsút mondva az angliká­noknak követte feleségét és gyermekeit a katolikus
egyházba, idén pedig létrehozta alapítványát. Életrajzírói szerint Blair szülei
nem voltak vallásosak, gyermekük a hetvenes években, az oxfordi évei alatt
„fedezte fel” a kereszténységet. Az ifjú Tony ekkoriban egy ausztrál származású
karizmatikus anglikán lelkész, Peter Thompson összejöveteleit kezdte el
látogatni. „Bámulatos fickó volt. Ő volt az első, aki megértette velem, hogy a
bennem lévő intuitív hitet össze lehet egyeztetni azzal, hogy vidám, érdeklődő
és nyitott személyiség vagyok.” Blair 1974-ben csatlakozott az anglikán
egyházhoz.

Hite akkor kapott új lendületet, amikor megismerte későbbi feleségét, Cherie-t.
A liverpooli és ír gyökerekkel bíró, munkásosztálybeli családból származó lány
katolikus iskolába járt, unokatestvérei között papok is voltak. Cherie így
emlékszik vissza az ifjú Tonyra: „A vallás fontosabb volt számára, mint bárki
másnak, akivel a papi körökön kívül találkoztam. Órákat beszélgettünk Istenről,
és arról, miért élünk. Azt hiszem, ez hozott igazán össze minket.”

Négy gyermeküket katolikusnak nevelték, és az utóbbi években már maga Blair is
látogatta a katolikus miséket, amelyeket biztonsági okokból az iraki invázió
kezdete után helyben, a Downing Streeten celebrált egy Michael Seed nevű
ferences szerzetes, akinek egyesek szerint speciális feladata a politikusok,
képviselők és egyéb közismert személyiségek „megtérítése”.

Azt, hogy Blair miért csak hivatali ideje után tért át nyilvánosan a katolikus
hitre, többféleképpen indokolják. Részint azért is, mert Nagy-Britannia
hivatalosan mégiscsak protestáns ország, ráadásul soha nem volt még katolikus
miniszterelnöke, Cherie Blair pedig az első katolikus kormányfőfeleség volt a
Downing Streeten. Az anglikán egyház számít a hivatalos egyháznak, püspökei –
akiket formálisan a miniszterelnök nevez ki – jelen vannak a lordok házában, a
királyi trón várományosai pedig nem házasodhatnak katolikusokkal. (Amikor
májusban Anna hercegnő fia, Péter Fülöp – a trón sor­rend­ben tizenegyedik
várományosa – feleségül vette kanadai aráját, utóbbinak fel kellett adnia
katolikus hitét.)

Új hite kapcsán némi problémát jelenthet, hogy Blair kormányzása alatt több
olyan liberális törvényt fogadott el a brit képviselőház – például a meleg párok
élettársi jogainak vagy az őssejtkutatásnak az engedélyezéséről –, amelyek
ellentétben állnak a katolikus egyház állásfoglalásaival. De a Nagy-Britanniában
régóta polgárjogot nyert abortusz szigorítása érdekében sem lépett fel a
Blair-kormány.

Blair új alapítványa hat vallásra koncentrál: a kereszténységre, a judaizmusra,
az iszlámra, a buddhizmusra, a hinduizmusra és a szikh vallásra. A szervezet
olyan partnerekkel keresi az együttműködést, mint például az ENSZ, hogy
elősegítse a 2000-ben kitűzött millenniumi fejlesztési célok elérését. Első
lépésként a malária leküzdésében vesz részt, amelynek évente 850 ezer gyermek
esik áldozatul. Az alapítvány ezenkívül modern eszközökkel kívánja elősegíteni
az egyes vallások közötti kommunikációt.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek