hetilap

A most elhunyt egyházfő Alekszej Mihajlovics Ridigerként látta meg a napvilágot. Felmenői eloroszosodott kurlandi német főnemesek voltak. Ebből a famíliából került ki von Rüdiger tábornok, az orosz intervenciós csapatok főparancsnokának, Paskevics tábornoknak a helyettese is, aki előtt Görgey Artúr Világosnál letette a fegyvert.
A későbbi II. Alekszij a papi szeminárium elvégzése után szülőföldjén, Észtországban lett egy kisebb, majd nagyobb egyházközség vezető lelkésze. Ebből következtetnek egyesek arra, hogy nősnek kellett lennie, mert az ortodox egyházban ez gyakorlatilag követelmény egy ilyen tisztség betöltőjénél. Később állítólag elvált, majd 32 éves korában szerzetesi fogadalmat tett, ami nélkül viszont főpap nem lehet senki az ortodoxnál.
Állítólagos házassága és válása egyetlen hivatalos életrajzában sem szerepel, mint ahogyan az sem, amire a kilencvenes években bukkantak orosz történészek, miszerint a jövendő egyházfő Drozdov fedőnéven jelentett a KGB-nek. (Ezt az orosz egyházban kevés magas állású tisztségviselő úszhatta meg; a kérdés inkább az: mit és hogyan jelentett? Az adott esetben erről nincs információ.) Még szerzetesi fogadalma évében Alekszij atyát püspökké, három esztendő múlva, 35 éves korábban érsekké szentelik. Egyre magasabb tisztségeket tölt be egyházában, majd 1990-ben, Pimen pátriárka halála után a fő- és alsópapság, valamint a hívek képviselőiből álló, úgynevezett Helyi Zsinat megválasztja Moszkva és egész Oroszország (régebbi magyar fordítás szerint: minden oroszok) pát­­­riárkájává.
A rendszerváltást megelőzően rövid ideig parlamenti képviselő, és azóta is egyre aktívabban hallatja szavát, ha nem is kifejezetten politikai, de mindenesetre a társadalmat foglalkoztató erkölcsi kérdésekben. Állást foglal a többi között közoktatási ügyekben (támogatja az ortodox kultúra alapjai nevű tantárgy – lényegében a hittan – kötelező bevezetését az állami iskolákban), a homoszexualitás kérdésében (fellép a melegek moszkvai felvonulásának engedélyezése ellen).
Alekszij pátriárka nevéhez fűződik az orosz ortodox egyház újjászületése a harcosan ateista szovjet időszak évtizedei után. Közadakozásból ismét felépítik az 1931-ben Moszkvában felrobbantott Megváltó Krisztus Székesegyházát. A rendszerváltás idején Oroszországban 18 kolostor működött, ma 710, a templomok száma 6800-ról 27 ezerre növekedett. Egy felmérés során nemrégiben a lakosság 73 százaléka mondta magát hívő ortodoxnak.
Az egyházfő jó kapcsolatokat épít ki az állami vezetőkkel, Jelcin, Putyin, majd Medvegyev elnökkel, akik meghívják őt a Kremlbe, ellátogatnak peregyelkinói rezidenciájára, részt vesznek általa végzett liturgiákon. Az orosz egyház – ha nem is formailag – már-már kezdi visszanyerni a forradalom előtti államegyház státusát, amit nemcsak a kommunisták, hanem az egyház konzervatív vezetői sem vesznek jó néven. Alekszij pátriárka erőfeszítéseinek köszönhetően 2007-ben megszületik a hazai és a bolsevikok elől menekült külföldi orosz ortodox egyház kanonikus egysége (amibe Putyin akkori elnök is besegít). Kapcsolatok jönnek létre a moszkvai patriarkátus és a Vatikán között; gyakoriak a magas szintű látogatások; csak éppen a pápa és a pátriárka találkozója II. János Pál, majd XVI. Benedek minden próbálkozása ellenére sem jön létre. Az orosz egyház szerint ennek két fő akadálya van: a katolicizmus állítólagos erőszakos terjeszkedése Oroszországban és a Sztálin parancsára az ortodox egyházba bekényszerített nyugat-ukrajnai görög katolikusok kiválása és javaik visszaszerzése onnan 1990 után.
II. János Pál és II. Alekszij találkozójának megszervezésén – a nyilvánosságot mellőzve – aktívan munkálkodott a magyar egyházi, sőt az állami diplomácia is, de eredménytelenül. Mint egy magyar diplomata elmondta e sorok írójának: a pátriárka elárulta neki, hogy maga szívesen találkozna a pápával, de egyháza jelentős erőt képviselő konzervatívjai ezt nem bocsátanák meg neki. A magyar katolikus egyházzal azonban az ortodox egyházfő jó kapcsolatokat ápol: 1994-ben ellátogat Budapestre és Pannonhalmára, bocsánatot kér a magyarságtól az 1956-os forradalom orosz elfojtásáért.
Moszkva és Róma történelmi kibékülése – ha egyáltalán sor kerül rá – már a következő egyházfőre vár. Az orosz ortodox egyház 16. pátriárkáját később választja meg a Helyi Zsinat. Az utód személyéről szóló találgatások még II. Alekszij életében megindultak (az egyházfő már néhány éve betegeskedett), és az elmúlt napokban természetesen felerősödtek mind az orosz egyházban, mind a világi sajtóban.
A pátriárka halála napján összeült Szent Szinódus Kirill (Gungyajev) szmolenszki és kalinyingrádi metropolitát választotta meg patriarkátusi helytartónak (helynöknek), ez azonban csak ideiglenes, az új pátriárka megválasztásáig hatályos tisztség. Ő egyben a II. Alekszij temetéséért felelős bizottság elnöke is. (Íratlan szovjet szokás szerint mindig a temetési elnökből lett a következő pártfőtitkár.) Kirill metropolita viszonylag fiatal (62 éves), és mint egyházának „külügyminisztere” felvilágosult, világlátott ember, aki kiváló kapcsolatokat épített ki mind az orosz, mind külföldi állami szervekkel (a múlt hónapban találkozott Kubában a Castro fivérekkel), egyházakkal. Egyháza többi vezetőjéhez képest liberálisnak számít. A patriárkai trónra esélyesnek számít továbbá a szinódus kanonizációs tanácsának elnöke, a 73 éves Juvenalij krutyicki és kolomenszkojei metropolita, valamint a nála is konzervatívabb Kliment metropolita, a moszkvai patriarkátus „kabintetfőnöke”, akiről azt mondják, hogy az egyházi vezetők közül ő állt a legközelebb az elhunythoz. A főpapság körében alighanem az ő pozíciója a legerősebb, viszont a Helyi Zsinatban nem a Szent Szinódus tagjai dominálnak. Több megfigyelő azonban lehetségesnek mondja a befolyásos és tekintélyes kijevi, valamint a minszki metropolita megválasztását is a patriarkátus élére, sőt elképzelhető valaki a ma kevésbé befolyásos és ismert megyéspüspökök közül is.
Az orosz ortodox egyház, amelynek a Helyi Zsinat jövőre új vezetőt és esetleg irányvonalat is választ, nemcsak a nemzetközi vallási élet, hanem az orosz hatalmi politika fontos résztvevője is. Ezt jól tükrözte eddigi fejének elbúcsúztatása, temetése, amelyen a tömegeken kívül jelen voltak Oroszország vezetői, és amely miatt Medvegyev elnök lerövidítette indiai útját, elhalasztotta olaszországi látogatását, valamint Kirchner argentin elnök moszkvai meghívását.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek