A Vatikán hivatalos lapja, a L’Osservatore Romano november végén megjelent cikkében azt írta Lennon hírhedt mondatáról, hogy „oly sok év után ezek a szavak inkább csak egy brit munkásoszálybeli fiú dicsekedésének hangzanak, aki nehezen dolgozza fel a hirtelen jött sikert. Lennon és a többi Beatles tehetsége azonban a modern popzene legjobb fejezeteit adták nekünk”. A vatikáni lap szerint ma már „csak a sznobok legyintenek a Beatles dalaira”.
John Lennon 1966-ban egy interjúban azt mondta, hogy szerinte a kereszténység el fog tűnni. „Összezsugorodik és semmivé lesz. Azt nem tudom, hogy minek lesz előbb vége: a rock and rollnak vagy a kereszténységnek. Most népszerűbbek vagyunk, mint Jézus” – nyilatkozta a Beatles frontembere az Evening Standard című brit lapban. A kijelentés Nagy-Britanniában nem váltott ki indulatokat, nem úgy az óceánon túl. A Beatles amerikai turnéja előtt konzervatív csoportok nyilvánosan elégették a liverpooli fiúk lemezeit, és egy sor rádióadó bojkottot hirdetett a zenekar felvételei ellen, és a Vatikán is elítélte a zenész szavait.
A botrány csillapítására a Beatles 1966. augusztus 11-én Chicagóban sajtótájékoztatót tartott. Lennon itt egy újságíró kérdésére, miszerint mit gondol arról, hogy a rajongók azt kiabálják: „jobban szeretem a Beatlest, mint Jézust”, kijelentette: csak arra utalt, hogy Angliában a fiatalok számára többet mond a Beatles, mint Jézus vagy a vallás. „Nem azt mondtam, hogy jobbak vagy nagyobbak vagyunk, vagy azt, hogy Jézus Krisztushoz mint személyhez vagy Istenhez vagy dologhoz, bármi legyen is ez, hasonlítjuk magunkat. Mondtam, amit mondtam, és ez helytelen volt. Vagy helytelenül értelmezték. Ennyit erről.” Amikor megkérdezték Lennontól, hogy hajlandó-e bocsánatot kérni, annyit válaszolt: „Ha ez önt boldoggá teszi, akkor igen, bocsánatot kérek.”
Lennon a halála előtt két évvel azt állította, hogy örül a botránynak, amit a szavai kiváltottak, mivel ez indította el a szólókarrier útján. „Az életem csapdába jutott a Beatlesszel – írta 1978-ban. – Mindig hálás leszek Jézusnak, hogy véget értek a koncertkörutak. Ha nem mondtam volna azt, hogy a Beatles »nagyobb, mint Jézus«, és nem háborítottam volna ezzel fel a nagyon is keresztény Ku-Klux-Klant, akkor, Uram, ma is ott kellene állnom a színpadon a többi koncertező bolhával!” A botrányokkal kísért amerikai koncertkörút valóban fordulópontot jelentett: ezt követően a Beatles többet nem turnézott, és három évvel később hivatalosan is feloszlott.
A liverpooli zenekar egyik életrajzírója, Steve Turner szerint Lennon nagyon gondosan megválogatta a chicagói sajtótájékoztatón a szavait. „Lennon nem mondta ki azt, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott, csupán annyit, hogy ha ezt így és így értelmezték, akkor az helytelen volt. De nem vonta vissza a szavait” – állítja az újságíró, aki a hatvanas évek második felében rendszeresen tudósított a Beatlesről. Turner a CNN-nek adott interjújában azt mondta: Lennont annak idején megdöbbentette a szavait követő felháborodás és a fenyegetések, „különösen az után, hogy egy spiritiszta azt jövendölte neki, hogy repülőgép-baleset fogja érni a következő útjuk során. Ezért le akarták mondani az amerikai koncerteket, de már nem tudták. Emiatt szervezték meg a chicagói bocsánatkérést”.
Ugyanakkor Lennont nem hagyta nyugodni az, hogy milyen hatást váltanak ki az emberekből. „A Beatles ateista és agnosztikus alapokon indult, de a zenészeket később egyre jobban foglalkoztatták a spirituális kérdések – írja Turner az Evangélium a Beatles szerint című könyvében. – Amikor 1968-ban elutaztak Indiába, a Beatles kezdett maga is szellemi erővé válni. Úgy vélem, hogy John ezt pontosan látta. A szemében a kereszténység és a rock and roll vetélytársak voltak. Alig három évvel később Woodstockban a rockzene már szinte vallási funkciót töltött be. Ekkorra a Beatles is szinte vallássá vált, amely szellemi hatást gyakorolt az emberek felett.”
2008 nyarán a CBC kanadai rádió archívumából előkerült egy eddig nem ismert interjúrészlet Lennonnal. Ebben a Jézussal kapcsolatos mondatairól azt mondta: „Nem mondanám, hogy jó ötlet volt (erről beszélni), mivel én egyike vagyok Jézus legnagyobb rajongóinak. Ha a Beatlesre irányuló figyelmet Jézusra tudnánk fordítani, akkor azt mondanám, hogy itt vagyunk, csináljuk.” Lennon cáfolta azt, hogy ki akarta volna gúnyolni a kereszténységet. Mint mondta, gyerekkorában templomi kórusban énekelt, és csak akkor hagyta abba az istentiszteletre járást, amikor 14 évesen a pap kitiltotta, mivel egy misén elnevette magát a társaival. „Csak a képmutatás, a vaskalaposság és a vallásos teadélutánok ellen vagyok… Ha a Beatles kiállna Krisztus oldalán – ahol mindig is állt –, és ezt elmondaná az embereknek, akkor lehet, hogy nem telnének meg a templomok, de nagyon sok keresztény táncolna a tánctermekben. Akármit is ünnepelnek, Istent vagy Krisztust, szerintem nem számít, amíg szem előtt tartják Őt és az üzenetét” – idézte Lennont a The Daily Telegraph. (Bigger than Jesus? The Beatles were a Christian Band. 2008. július 18.)
Ezek a mondatok negyven éven keresztül ismeretlenek voltak, és csak idén júliusban kerültek először adásba a BBC4 rádióadóban. A hetvenes évek elején Lennon a magánéletét körülvevő káosz elől egyre gyakrabban a televíziózásba menekült. Szívesen nézte a kor legismertebb televíziós evangélistáit, köztük Oral Roberts, Billy Graham, Pat Robertson és Jim Bakker műsorait.
1972-ben levelet írt Oral Robertsnek, amelyben őszintén vallott drogfüggőségéről és félelmeiről. Kifejezte sajnálatát a Jézussal kapcsolatos kijelentései miatt is. A levélhez adományként egy kitöltött csekket mellékelt. „Miután idézett egy sort az egyik dalszövegéből, miszerint a »pénzen nem vehetsz szerelmet« ezt írta: »Ez így van. A lényeg az, hogy boldogságot szeretnék. Nem akarok kábítószerrel tovább élni. Paul egyszer azt mondta nekem, hogy kigúnyolom, amiért drogokat szed, de végül meg fogom ezt bánni. Kérem, magyarázza el, hogy a kereszténység mit tehetne értem. Ez is csak egy átverés? Szerethet ő engem? Ki akarok kerülni a pokolból« – idézi Lennon levelét könyvében Steve Turner.
Oral Roberts (kis képünkön) hosszú levélben válaszolt a zenésznek, és elküldte neki A magként elvetett hit csodái című könyvét. „John, láttuk önt a televízióban, amikor először Amerikába jöttek… A hatásuk olyan erőteljes és széleskörű volt, hogy a kijelentése, miszerint a Beatles népszerűbb, mint Jézus, bizonyos mértékig igaz is lehetett abban a pillanatban. De tudja, a mi Urunk azt mondta: mindörökké élni fogok” – írta Roberts, aki levelében összefoglalta a megtérés, az újjászületés és a Szent Lélekkel való találkozás keresztény üzenetét. A későbbiekben még több személyes levelet váltottak egymással.
Miután három elvetélt gyermek után 1975-ben megszületett Yoko Onóval közös gyermekük, Sean, Lennon úgy döntött, hogy csak a családjának és fiának él. Megbékült legendás zenésztársával, Paul
McCartney-val is, akivel a Beatles felbomlása után a nyilvánosság előtt kölcsönösen, több személyeskedő dalban is szidalmazták egymást.
1977-ben Lennont nagyon megindította az NBC televízióban premierként vetített Názáreti Jézus című alkotás. Miután megnézte Zefirelli hatórás nagyszabású filmjét, bejelentette barátainak, hogy „újjászületett keresztény lett”. Egy héttel később, húsvét vasárnap elvitte Yokót és Seant New Yorkban egy istentiszteletre.
Ezekben a hetekben Lennon több keresztény dalt is írt (Talking with Jesus, Amen). Turner könyve szerint még a Pat Robertson által vezett The 700 Club telefonos imavonalát is felhívta egyszer.
Ugyanakkor felesége, Yoko gyanakodva fogadta Lennon érdeklődését a kereszténység iránt. Attól tartott, hogy Johnt a gyerekkorában elszenvedett érzelmi sérülései miatt az erős vallási személyiségek könnyen megragadják, a sajtó pedig kigúnyolná, ha kitudódna az újabb Jézus–Lennon sztori. A zenész viszont Yoko szemére hányta, hogy százezreket költ különféle mágusok és asztrológusok tanácsaira. Azt mondta, hogy Yoko „nem látja az igazságot, mivel a sátán megvakította a szemeit”. Elhívott magukhoz egy norvég misszionárius házaspárt, akikkel Yoko hosszan vitatkozott arról, vajon isteni személy-e Jézus, mivel tudta, hogy ebben a kérdésben könnyen el lehet bizonytalanítani Johnt.
Yoko – aki attól tartott, hogy elveszti a befolyását Lennon felett – ekkor bejelentette, hogy két hónapra Tokióba kell utaznia rokonaihoz, és szeretné, ha John is vele tartana. A tokiói Okura Hotelben Lennon heteket töltött magányosan, mindenkitől elszigetelten. Éjszakánként rémálmok gyötörték. Egy ismerősének elmondta, hogy napokon keresztül nem beszélt és nem evett, csak feküdt az ágyban, miközben úgy érezte, hogy a teste „egy üres templom, amely tele van szellemekkel, akik ki-be járnak”.
Bármi is történt Tokióban, ezzel lezárult Lennon személyes érdeklődése Jézus iránt. Újabb dalt írt, ezúttal azonban Yokóhoz: Megmentetted a lelkem. A dolgok visszatértek a régi menetükbe, de Lennon még kétségbeesettebb lett. 1979-ben elutaztak Egyiptomba, miután Yoko, aki hitt a piramisok mágikus erejében, hírt hallott egy különleges ásatásról. Egy halom ősi egyiptomi emléktárggyal tértek haza, amelyekből egy házi múzeumot rendeztek be.
1979-ben Lennon Floridában vakációzott, amikor húsvétkor fiaival együtt ismét megnézte a televízióban a Názáreti Jézus filmet. Ismerősei szerint most már nyoma sem volt rajta a meghatottságnak, ehelyett azon viccelődött, hogy inkább előre kellene tekerni a filmet a keresztre feszítéshez. Lennon kijelentette magáról, hogy „egy újjászületett pogány”, és azon háborgott, hogy a kereszténység Európában szinte minden ősi értéket elpusztított.
Ebben az évben jelent meg Bob Dylan személyes indíttatású gospellemeze, a Slow Train Coming. Lennont, aki nagyra becsülte a blueszenészt, megdöbbentette Dylan nyílt kiállása Jézus mellett. A Valakit szolgálnod kell című dalban azt énekelte, hogy „vagy Istent, vagy az ördögöt szolgálod”. Lennon válaszul azt írta egyik utolsó dalában, hogy „szolgáld magadat, mert senki sincs, aki megváltson”.
Néhány hónappal később, 1980. december 8-án Mark David Chapman New Yorkban, házuk bejáratánál lelőtte John Lennont.
2008. 12. 05.(XII/49)
