Biológiai evolúció: tények és elméletek. Kritikus értékelés 150 évvel A fajok eredete megjelenése után – e címmel kerül megrendezésre a rangos értekezlet, amelyen a világ minden részéről érkező természettudósok, filozófusok, katolikus és protestáns teológusok vesznek majd részt, hogy szembesítsék nézeteiket az evolúciós elméletekről. A tudományos találkozó alaptémáját – amelyet tavaly jelentett be, és a múlt héten részletesen ismertetett Gianfranco Ravasi érsek, a konferencia védnöki tisztét ellátó Kultúra Pápai Tanácsának elnöke – a hit és az evolúcióelmélet egymáshoz való viszonyának kérdése, azon belül is az evolúció- és a teremtéselmélet közötti vita adja. Az érsek nyilatkozatában reményét fejezte ki, hogy a találkozóval új ösztönzést kap a természettudomány, a filozófia és a hit közötti párbeszéd. „A 21. század elején egyre sürgetőbben vetődik föl az evolúcióelmélet és a teológia találkozásának szükségessége, amelynek le kell győznie a kölcsönös félreértéseket” – szögezte le Ravasi.
A konferencia a jelek szerint nem fogja igazolni az úgynevezett „teremtéstudomány” és a különösen Amerikában népszerű „intelligens tervezés” képviselőinek várakozásait, akik XVI. Benedek és más egyházi méltóságok korábbi nyilatkozatai alapján arra számítottak, hogy a jelenlegi egyházfő helyt ad az evolúcióelmélet bírálatának. A XVI. Benedek pápához ideológiailag igen közel álló Christoph Schönborn, Bécs bíboros érseke ugyanis 2005-ben a New York Times által publikált cikkében megkérdőjelezte az évek óta elfogadott egyházi álláspontot, amely szerint a katolicizmus és az evolucionizmus nem szükségképpen ellentétesek egymással. Állítása szerint: „Az evolúció tana a közös őstől való származás értelmében talán helyes, de a neodarwinista értelemben vett evolúció, amely az evolúciót a véletlenszerű kiválasztódás és a természetes szelekció irányítás és tervezés nélküli folyamataként fogja fel, semmiképpen sem az.” Az ember „nem az evolúció valamiféle véletlenszerű és céltalan terméke” – nyilatkozta az újonnan beiktatott pápa szintén 2005-ben, majd még ugyanabban az évben az univerzum teremtését nevezte az egyházfő „intelligens projektnek”. A fenti kijelentések természetesen nagy bátorítást jelentettek az intelligens tervezés kutatóinak, jóllehet Schönborn kardinális azóta módosított korábban képviselt álláspontján, több riportban is hangsúlyozva, hogy korábbi kijelentése nem az evolúció elméletének tudományosságát kérdőjelezte meg, csupán azt a fajta evolucionizmust kritizálta, mely megkísérli figyelmen kívül hagyni Istennek a teremtésben játszott szerepét.
Külső elemzők némi meglepetéssel vették tudomásul, hogy a márciusi konferencia előkészítő munkája során több egyházi szaktekintély nemcsak a „tudománytalan és tarthatatlan kreacionizmustól” határolódott el, hanem az értelmes tervezéstől is, mely szerint a valóságot, s azon belül is a biológiai életet egy újra és újra beavatkozó teremtő – vagy értelmes rendezőelv – alakítja. Marc Leclerc jezsuita filozófus, a római Pápai Egyetem professzora például teljességgel elfogadhatatlannak nevezte az elgondolást: Isten nem avatkozik be, hogy kiegészítse a tudományos elméletek magyarázati réseit. Leclerc atya szerint az intelligens tervezés elmélete – különösen az Egyesült Államokban – hozzájárult a jelenlegi „zűrzavarhoz”, mivel „megpróbálja kiaknázni a neodarwinista elmélet gyenge pontjait azzal a céllal, hogy saját magát ugyanolyan értékű alternatív magyarázatként állítsa be”. Az evolúciós elmélet összeegyeztethető a hittel és az isteni teremtéssel – állítja Leclerc –, arra azonban ügyelni kell, hogy ne úgy tekintsük, mint a valóság magyarázatának az egyetlen lehetséges módját.
2009. 02. 20. (XIII/8)
