Magyarországon 1995 óta duplájára nőtt a maguk módján vallásos emberek aránya, az egyházukban vallásgyakorlók és a nem hívők száma pedig megfogyatkozott. Ez egyrészt a hagyományos vallásosság válságát jelzi, másrészt a transzcendencia iránti igény növekedését mutatja - derül ki a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének 1995-ben, 2002-ben és 2006-ban végzett országos egészségvizsgálatából.
A felmérés során rákérdeztek a vallásgyakorlás módjára, valamint arra is, hogy a megkérdezett életében mennyire fontos szerepet tölt be a vallás. A kutatók szerint okkal feltételezhető, hogy az embereknek a természetfölöttihez való viszonyulása nagymértékben meghatározza az egyének gondolatvilágát, értékrendjét, ezen keresztül a cselekedeteit, valamint a pszichológiai és az egészségi állapotát is. A kutatás eredménye szerint a magyar felnőttek 32 százaléka a maga módján vallásos, 26 százaléka nem hívő, 25 százaléka ritka vagy rendszeres vallásgyakorló, 17 százaléka pedig nem gyakorolja a vallását. A válaszok megoszlására a felekezeti hovatartozás nem volt kimutatható hatással.
„Érdekes módon elég nagy a bizonytalanság: az emberek jelentős része gyakran változtatja álláspontját, vallásossága nagyban függ aktuális élethelyzetétől, szubjektív benyomásaitól, s ez nem csak nálunk jellemző. Ettől függetlenül a vallásosság változása hosszú távon mégis egy irányba mutat" - mondta el érdeklődésünkre Székely András kutató, hozzátéve: más felmérések szerint azoknak az aránya, akik kifejezetten azt állítják, hogy nincs Isten, legfeljebb 10 százalékra tehető.
2009. 02. 20. (XIII/8)
