2006-ban Jószéf Sejnen, az ásdodi főrabbi visszavonta a városban található P’niná Pie pékség kósersági igazolását (lásd keretes írásunkat), mikor rájött, hogy a pékség tulajdonosa, P’niná Conforty messiáshívő zsidó. Miután Conforty keresetet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, az Izraeli Legfelsőbb Rabbinátus kompromisszumot ajánlott fel. A rabbinátus Confortytól olyan feltételek teljesítését követelte, amelyeket egyébként nem támasztanak még világi zsidó étkezdetulajdonosokkal szemben sem. Conforty nem fogadta el a feltételeket, a rabbinátus pedig nem kívánt enyhíteni azokon. A The Jerusalem Post beszámolója szerint a Legfelsőbb Bíróság hétfőn elutasította az askenáz főrabbi, Jóná Mecger azon érvét, miszerint Conforty nemzsidó vallásos hite aláaknázná hitelességét. A bíróság döntését szigorúan a kósersági törvények lényegi magvához kötve hozta meg: mivel a kósersági előírások világosan meghatározzák, hogy egy étel mitől kóser, és mitől nem, és mivel nem térnek ki más, az étel elkészítésével össze nem függő dolgokra, a kósersági igazolás kiadása sem köthető más, a kósersági előírásokban nem szereplő feltételekhez.
A bírósági döntés egy, a nyolcvanas évek második felében hozott döntést vett precedensértékűnek. A korábbi ügy egy újonnan bevándorolt, nagy népszerűségnek örven-dő hastáncosnő, bizonyos Ilana Raskin személyével állt összefüggésben. Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság a jeruzsálemi rabbik azon rendelkezését vetette el, miszerint nem számít kósernek az az étel, amit olyan esküvőkön és éttermekben szolgálnak fel, ahol Raskin megjelenik.
A hétfői ügyre az Ortodox Rabbinátus negatívan reagált, az ásdodi főrabbi pedig a The Jerusalem Postnak adott telefoninterjújában kijelentette, abszurdnak tartja, hogy a Legfelsőbb Bíróság határozza meg a kóserság fogalmát a rabbik helyett. Az izraeli Sááré Mispát Jogi Főiskola dékánja, aki egyben a vallás és állam közti viszony kérdéseinek szakértője, dr. Áviád Hákohén a Legfelsőbb Bíróság ilyetén beavatkozását a Legfelsőbb Rabbinátus döntéshozásába vallási háború előszelének érzi. A pékség tulajdonosnője azonban elégedett a bírósági döntéssel, hiszen, mint mondja, három éve várt már rá, az évek során pedig a kósersági igazolás hiányában az üzlet forgalma megcsappant.
P’niná Conforty életében egyébként már korábban is előfordult, hogy hite miatt zaklatták. 2002-ben Gán Jávnéban nyitotta meg első pékségét, mely hamar virágzásnak indult. Miután azonban egy messiáshívő zsidó magazin cikket közölt vele, folyamatosan atrocitások érték: tüntetéseket szerveztek a pékség előtt, és arcát közlő poszterekkel plakátolták tele a várost, mintegy misszionáriusveszélyre figyelmeztetve. A történtek folyományaként M’súmár Cábárí, a város főrabbija bevonta a kósersági igazolást. Akkor Conforty nem vette fel a harcot a rabbival szemben, viszont mikor 2006-ban ugyanez meg-ismétlődött, nem várhatott tovább: a tradicionális jemeni családból származó hölgy kiállt Jézusban mint Messiásban való hite mellett. Mint mondja, egy ohioi evangéliumi keresztény családban vállalt munka kapcsán jutott hitre: „Isten elintézte, hogy olyan helyre kerüljek, ahol olyan keresztények vannak, akik jobban szeretik Izraelt, mint a legtöbb zsidó. Hitük és szeretetük teljes mértékben különbözött attól a félelmen alapuló vallástól, amelyet otthon tanultam. Mindaddig nem tudtam, milyen Istent szeretetből szolgálni. Ők rávezettek engem arra, hogy Jésúá a Messiás.” Conforty bevallása szerint hitre jutása fokozatosan történt, később pedig hite miatt a házassága is válságba jutott: „A válás szélén álltam, és Istenhez imádkoztam. Azt mondtam Neki: Ha Jésúá a Messiás, akkor hozd vissza hozzám a férjemet, és add, hogy békében élhessünk! Tíz perc telt el, nem több, a férjem ott állt előttem, és hitre jutott.” A péküzlet tulajdonosa egyébként nem folytat aktív propagandatevékenységet, de ha valaki érdeklődik, az előtt nyíltan vállalja hitét.
Amit szabad és amit nem
A zsidó hagyományban a t’réfá és a kóser egymásnak ellentmondó fogalmak. Míg előbbi – mely leginkább tréfli néven ismeretes, s eredetileg a vadállat által széttépett, s ennek következtében fogyasztásra alkalmatlanná vált húst jelentette – a nem kóser ételekre vonatkozik, utóbbi a „tiszta” ételeket jelöli.
A kóser a héber kásér, azaz alkalmas szóból ered, kóser formában a jiddis nyelvből került át a magyarba. Belőle származik a kásrút, azaz a kóserság fogalma. A kóserságban különböző szinteket is megkülönböztetnek.
A tiszta ételek fogyasztásával, a vérevés (3Mózes 17:10–16) stb. tilalmával kapcsolatos előírások egyrészt a Tórából származnak, másrészt a tórai versekből rabbik által levont következtetések révén váltak betartandó parancsokká. Lényegét tekintve ma a kóserságnak három fő pillére van:
1. Kizárólag a mózesi törvény által előírt, tisztának nevezett állatokat szabad fogyasztani (3Mózes 11. fej., 5Mózes 14:3–21), de azokat is csak akkor, ha azok erre kijelölt és kiképzett ember által lettek levágva, minden vér és bizonyos zsiradékok pedig el lettek a húsból távolítva.
2. Nem keveredhet hús tejjel s annak származékaival.
3. Szőlőléből, borból vagy ezek származékából csak zsidók által készített ital fogyasztható.
E három fő elv köré épül a többi, így például a kóser háztartás vezetése: a kóser – külön tejes és külön húsos ételek számára fenntartott és használt – edények, evőeszközök stb. kérdése is. Az ételek elkészítése során tehát nagy körültekintést igényel, hogy azokba ne keveredjen tiltott alkotóelem. Arról, hogy fogyaszthatja-e egy zsidó az adott ételt, úgynevezett kósersági igazolást (hechser) állítanak ki. Az igazolás kiadására olyan szakember – például rabbi – hivatott, aki járatos mind a zsidó törvényekben, mind az adott élelmiszerek elkészítésének módjában. Vannak olyan ételek – például ilyen a hús –, amelyek esetében állandó kósersági felügyelet szükséges, más esetekben viszont időről időre történik a kósersági ellenőrzés. A rabbinátusokon olyan listák is rendelkezésre állnak, melyekből ellenőrizni lehet, hogy egy adott cég rendelkezik-e kósersági igazolással.
Arra, hogy miért is kell betartani bizonyos étkezési szabályokat, a Szentírás egyértelmű magyarázatot ad: „Mert én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek, szenteljétek meg tehát magatokat, hogy szentek legyetek, mert szent vagyok én” (3Mózes 11:44a) Maimonidész szerint, aki rabbi és orvos is volt egyben, ezek az előírások a test egészségét védelmezik, míg Nachmanidész szerint a lélek védelmét szolgálják, szerinte a vér evése kegyetlenségre szoktat, destruktív, gyilkos indulatokat táplál az emberben.
A kóserság kérdéskörét természetesen a zsidó humor sem kerülte el, számos vicc született ezzel kapcsolatosan. Így egyik egy zsidó indiánról mesél, aki, miután a bölényre emelte tomahawkját, rápillantva keserűen jegyezte meg: Már megint a tejest hoztam el…
2009. 07. 03. (XIII/27)
