- A bevándorlás csak a probléma egyik része. A legfontosabb mutató ebből a szempontból az úgynevezett teljes termékenységi ráta. Ez a hatvanas évek elején Európában még 2,0 fölött, vagyis olyan szinten volt, ahol a népesség stabilan megmarad. Azóta ez az érték radikális módon lecsökkent, egész Európában. Magyarországon a hetvenes években még sokkal jobb volt a helyzet, de már akkor sokan aggódtak. A gyes átmenetileg segített, de tartósan nem fordította meg a trendet. A fő probléma, hogy a húszéves lányok - főleg a városokban - nem szülnek, és ezt a veszteséget a harmincéves korosztály sem képes pótolni. Másik ok a munkanélküliség. A gyerekeket inkább bent tartják az iskolarendszerben, hogy ne kelljen még állást adni nekik. A legfontosabb tényező azonban kulturális jellegű: a házasságot már nem tekintik annyira kötelező dolognak. Én 27 évesen nősültem, akkoriban ezzel szinte öreglegénynek számítottam. A lányok mostanában a harmincas éveik közepén kezdenek el pánikolni. Ami azt is jelenti, hogy a biológiai korlátok miatt értelemszerűen kevesebb gyereket lehet felnevelni. Ez nem csak Nyugat-Európa problémája. Már régóta nem igaz a mondás, hogy „annyian vannak, mint az oroszok", mert a népességfogyás Oroszországban még drámaibb mértékű. Az Európai Unióban a bevándorlás szinten tartja a lakosságot, de gyökeresen megváltoztatja az etnikai-kulturális arányokat.
Mivel jár ez?
- Mindenképpen konfliktusok várhatók. Hozzáteszem: nagyra becsülöm az iszlám kultúrát, és ebben a konfliktusban nem népek, hanem kultúrák harcát látom. Nem tudok haragudni azokra a bevándorlókra, akik nem akarnak egy olyan hitehagyott társadalomnak a része lenni, mint Európa, hanem megtartják a saját vallásukat, és annak az összetartó erejét.
2009. 09. 18. (XIII/38)
