Egy 18. századi történet szerint Judah Löw ben Bezalel, Prága főrabbija agyagból egy szobrot készített, amelynek a Kabbala segítségével szellemet is adott. A Gólem néven ismert műember életre kelt, egy adott ponton azonban törni-zúzni kezdett, úgyhogy Bezalel rabbi visszavonta belőle a szellemet, így megszűnt létezni. Craig Venternek, ha csak részlegesen is, de sikerült elérnie azt, amit a zsidó legenda szerint Bezalel rabbinak: életet adott az élettelennek. Míg a prágai mester teljesen élettelen agyagot használt a Gólem elkészítéséhez, Venternek egy létező sejtből kellett kiindulnia. Ezt a sejtet azonban teljesen megfosztotta saját genetikai anyagától, kromoszómáitól és a Mycoplasma mycoides nevű mikroba génjeit helyezte bele. Venter kísérlete igazolta azt a feltevést, hogy a sejt szoftvere a DNS, így ha sikerül betölteni a szoftvert, a rendszer elindul és működni kezd, elvégezve a szükséges feladatokat, például az egyik legfontosabbat, a fehérjegyártást.
„Vízjel” a DNS-végén
A számítógépes hasonlatnál maradva, a mesterséges sejt üzembe helyezéséhez első lépésként a lehető legegyszerűbb szoftverre volt szükség, vagyis egy olyan minimális genetikai információval rendelkező bakteriális DNS-szálra (genomra), amely elegendő információt tartalmaz, hogy a sejtszintű program lefusson, de elég egyszerű ahhoz, hogy el lehessen készíteni. Venternek a Mycoplasma genitaliumban sikerült megtalálni azt a legkisebb baktériumot, amelynek genetikai kódját fel akarta használni a mesterséges sejt elkészítéséhez.
A baktérium genetikai állománya majdnem ötszáz génből áll, de a kutatócsoportnak – a gének egyenkénti „kiütésével” – sikerült bebizonyítania, hogy az életfunkciók fenntartásához közel száz génnel kevesebbre van szükség. A lecsupaszított sejtszoftver tehát csak 381 génből, vagyis közel egymillió (A,C,G,T) betűből áll.
Az utolsó fázisban Venter és munkatársai praktikus okokból mégsem a M. genitalium kódját, hanem egy közeli rokon, a Mycoplasma mycoides nevű baktérium genetikai állományát használták fel a kísérlethez. Ebből kitöröltek 14 gént, amelyeket nem láttak szükségesnek, és hozzáadtak még egy DNS-szakaszt, mintegy vízjelként. Ez a „vízjel” a létrehozott mesterséges baktérium egyedi azonosítója, így, ha valamilyen módon a laboratórium falain kívül kerülne, akkor is könnyen beazonosítható és begyűjthető lenne. Az így elkészített sejtszoftver futtatásához a M. capricolum nevű baktérium vázát használták fel. A restrikciós enzimektől – amelyek az idegen DNS-t lebontanák – megfosztott halott sejtbe leheltek új életet a mesterségesen összeállított genetikai kóddal, életre szólítva az ősökkel és rokonokkal nem rendelkező vadonatúj mikroorganizmust, a Mycoplasma laboratoriumot.
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
Tökfejek, boszorkányok, szellemek és csontvázak: honnan ered a Halloween valójában?
Több ezer éves hagyományokból épül fel a pogány szelleműző ünnep »
‘56 egy párizsi gyermek szemével
Külföldön is hatalmas izgalommal követték az akkori eseményeket »
Újév, rettenetes napok és a bűnbánat ereje
A rós hásánát követő időszak a önvizsgálat, bűnbánat, bűnvallás és a megtérés ideje »
2010. 05. 28. (XIV/21)
