Évekkel ezelőtt csak a plakátjaival volt tele a város, a Budapesti Városképvédelmi Bizottság múlt heti döntése alapján azonban a főváros egy háromméteres Sri Chinmoy-szoborral is gazdagabb lesz. A bizottság egyelőre adós maradt a magyarázattal, hogy mit is tett a „mester”, amiért feltétlenül szobrot kell neki állítani Budapesten. Az RTL Klub riportjából világosan kiderül: a szavazás előtt többeknek fogalmuk sem volt, hogy kiről van szó, és miért aktuális a szoborállítás. Kollégáinál valamivel jobban informált volt Bőhm András képviselő, aki bár bevallotta, hogy ő sem hallott Chinmoyról korábban, de meggyőződött róla, hogy egy nemzetközileg is ismert gondolkodóról van szó, aki 1987-ben indította útjára a világharmóniáért rendezett maratonfutást.
Nos, a futás mellett Sri Chinmoyról sok minden mást is meg lehet tudni, ami úgy tűnik, elkerülte a városatyák figyelmét. Chinmoy mozgalmával sokat foglalkozott a nemzetközi sajtó, és a beszámolókból világosan kiderül, hogy tőről metszett keleti kultuszról van szó, amelyben csakúgy, mint több hasonló guru, a „mester” önmegtagadást és megvilágosodást hirdetett, miközben szexuálisan zaklatta követőit. Chinmoy ugyanis folyamatosan azt állította magáról, hogy cölibátusban él, és közvetlen tanítványaitól is ezt várta el, még akkor is, ha házaspárokról volt szó. Ezzel szemben számos női követőjével volt szexuális kapcsolata, akikkel elhitette, hogy az aktus nem szexuális jellegű, csupán energiaátadásról van szó. Az ilyen módon kizsákmányolt nők az elmúlt években részletesen beszámoltak azokról a szexuális játékokról, amelyekben a mester utasítására részt kellett venniük.
A Chinmoyról és a kultuszról szóló legrészletesebb beszámoló Jayanti Tamm tollából származik, aki szó szerint beleszületett a mozgalomba. Szülei 1968-ban hippiként találkoztak a „mesterrel”, majd hosszú évtizedekig voltak követői. Mikor Chinmoy útmutatása ellenére a házaspárnak gyereke született, a guru maga választott nevet a gyermeknek, azt állítva, hogy megszületésére azért került sor, mert ő lesz majd a tökéletes tanítvány. Nos, Chinmoy tévedett, Jayanti Tamm ugyanis nemcsak elhagyta a kultuszt, hanem Kocsikerekek száriban (Cartwheels in a Sari) című, tavaly megjelent könyvében részletesen beszámol Chinmoy szemfényvesztéseiről, és az egész mozgalomról. „Ennek az embernek az asramjában nőttem fel, aki azt állította, hogy ő maga a megtestesült isten. Mielőtt járni tudtam volna, a szüleim száriba öltöztettek, és magukkal vittek az összejöveteleire. Ahelyett, hogy iskolai színdarabokban játszottam vagy fociztam volna, én szórólapokat osztogattam, amelyek a guru istenségét hirdették… Nyarakat töltöttem azzal, hogy az állatkert rácsait súroltam a guru queensi otthonának alagsorában. Amikor tinédzser lettem, a guru szigorú szabályai, amelyek megtiltottak minden kapcsolatot a külvilággal, kérdéseket provokáltak bennem azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amelyektől el akart zárni – tanulás, karrier, család. Amikor azt mondta, hogy ne figyeljek az elmémre, hanem maradjak meg a szívemben hétévesnek, rájöttem, hogy ő nem más, mint egy nárcisztikus sarlatán, aki szégyentelenül kizsákmányolja követőit” – írja könyvében Jayanti Tamm, aki a kultuszból való kiszakadását követően főiskolai tanár lett, és angol irodalmat tanít New Jersey-ben. Az évek során számos ember elhagyta Chinmoy kultuszát, többek között Carlos Santana is, aki 2000-ben a Rolling Stone magazinnak számolt be erről a spirituális élményéről. A világhírű gitáros a sokat idézett, „nem volt nekem való az a sz…” mondattal összegezte a Chinmoynál töltött szellemi kitérőt. A guru mellesleg nagyon szerette a híres emberek társaságát, súlyemelő attrakcióiban, amelyben elefántokat és hatalmas súlyokat emelt fel pár centire a földtől, olyan hírességek is részt vettek, mint Yoko Ono, Sting, Richard Gere vagy Susan Sarandon.
A jógi és a Beatles
Chinmoyhoz nagyon hasonló pályát futott be Maharishi Mahesh jógi, aki megismertette a világgal a transzcendentális meditációt. Maharishi Mahesh hatalmas népszerűségre tett szert a hatvanas évek végére, amiben nem kis szerepet játszott a Beatlesszel való kapcsolata. A Beatles 1967-ben találkozott Maharishivel, és olyannyira hatása alá kerültek, hogy 1968-ban mindannyian Indiába utaztak, hogy a guru vezetésének vessék alá magukat. Az idill és a harmónia nem tartott sokáig, elsőként Ringo Starr hagyta ott, mert nem szerette a fűszeres ételeket, és nem tudta tartani a vegetarianizmust. Paul McCartney három héttel bírta tovább.
A legtovább John Lennon és George Harrison maradtak, akik csak azt követően váltak meg a mestertől, hogy kiderült: szexuálisan zaklatott többeket, köztük az ismert színésznőt, Mia Farrow-t. Lennon dühében írt egy dalt is, Maharishi címmel, amelynek eredeti verziójában azt énekelte, hogy „Maharishi, mit tettél, mindenkit jól átvertél”. George Harrison javaslatára – elkerülendő egy esetleges rágalmazási pert – a címben és a szövegben Maharishi nevét végül Sexy Sadie-re változtatta. Az oly sokat emlegetett keleti harmónia helyett a Maharishival való kaland tökéletes diszharmóniát hozott, és felemésztette az együttest. A Beatles ezt követően még kiadta a Fehér Albumként ismert lemezét, de soha többet nem léptek fel együtt.
Az eredeti foglalkozása szerint fizikus Maharishi 1959-ben alapította meg a Nemzetközi Meditációs Társaságot, londoni majd San Franciscó-i székhellyel. Innen indult világkörüli hódító útjára a transzcendentális meditáció, amely Maharishi válasza az élet minden kérdésére. A mozgalom csúcsán Maharishinek mintegy kétmillió követője volt, csak az Egyesült Királyságban például mintegy kilencvenezren bálványozták.
Tekintettel arra, hogy a gurut sok híresség és gazdag ember támogatta bőkezűen, sokakat érdekelt, hogy mire is költi a mester a beérkezett adományokat. Maharishi saját bevallása szerint a pénzt „a központ támogatására fordítják, nekem nincs semmim. Az én igényeim egyszerűek, nem iszom, nem dohányzom, soha nem voltam színházban vagy moziban”. Nos, a mester egyszerű igényei közé tartozott többek között egy Rolls Royce is, ami miatt sokat kritizálták, de nem ez volt az egyetlen pénzügyi furcsaság Maharishi körül. Neil Aspinall, a Beatles roadmenedzsere például meglepve tapasztalta, hogy az egyszerű igényekkel rendelkező, a romlott nyugati világtól érintetlen guru mellett állandóan jelen van egy könyvelő is. A guru például 2,5 százalékot kért volna abban az esetben, ha a Beatles meditációs kalandjából film készül. „Arra gondoltam, hogy ez az ember többet tud az üzletről, mint én” – emlékezett vissza Aspinall. A pletykák szerint Maharishi az együttes éves bevételének 10-25 százalékát kérte a Beatlestől. Annak ellenére, hogy ettől a bevételtől elesett, a balul elsült Beatles-kaland óriási publicitást jelentett a guru számára, amely csak növelte bevételeit és követői számát, egészen a nyolcvanas évekig. Maharishi ugyanis tökélyre akarta fejleszteni a transzcendentális meditációt, és meghirdette a levitációt, amely a meditáció levegőben lebegve előadott formája.
Maharishi folyamatosan haladt a korral, a technika minden eszközét – televíziózást, internetet – alkalmazta a hívek toborzására. A kilencvenes években még pártot is alapított: a Természet Törvényének Pártja (Natural Law Party), amely az Egyesült Államokban, Kanadában és az Egyesült Királyságban indított jelölteket. Annak ellenére, hogy a párt a Timesban hirdetett, 12 millió példányban nyomtatta ki választási programját, valamint tévé- és rádióhirdetések özönével árasztotta el az Egyesült Királyságot, nem sok sikert ért el, és 2000-ben végül feloszlatták. A sikertelenség ellenére Maharishi nem adta fel globális politikai nézeteit, és 2002-ben bevezette a 10 euró értékű, rámnak nevezett új pénznemet békeprojektjeinek finanszírozására. Ugyanebben az évben Maharishi kijelentette: „Azért jöttem a világra, hogy tanítsak, és egyéni szinten sikereket értem el. Most a nemzetek szintjén akarok eredményeket elérni. A kormányok mindenfelé csak a sötétben tapogatóznak, nekem viszont van egy lámpám.” Maharishi a 2008 februárjában bekövetkezett halála előtti hétig vezette az általa alapított szervezetet.
2010. 09. 03. (XIV/35)
