Cameron szembeállítja a passzívan toleráns társadalmat, amelynek tagjai bármit megtehetnek, ami nem ütközik törvénybe, az eredetien liberális országgal, amely hisz a saját értékeiben, és azokat aktívan népszerűsíti. „Szólásszabadság, vallásszabadság, a törvény uralma, egyenlőség a törvény előtt nemtől és származástól függetlenül. Ez az, ami meghatározza a társadalmunkat. Aki ide akar tartozni, annak hinnie kell ezekben a dolgokban… A saját országunkban mindannyiunknak egyértelműnek és határozottnak kell lennie a szabadságunk megvédelmezésében” – jelentette ki a brit miniszterelnök. Cameron kiemelte: most már nem elég, hogy a hatóságok betiltják az erőszakot népszerűsítő csoportokat, vagy nem engedik be az Egyesült Királyságba a gyűlöletprédikátorokat. Az „erőszakmentes” szélsőségességek, amelyek becsmérlik a demokráciát, ellenzik az emberi jogokat és a szeparatizmust hirdetik, ugyanolyan problémát jelentenek, hiszen arra csábítják a muszlim fiatalokat, hogy a radikalizálódás útjára lépjenek, amely később erőszakos cselekményekhez vezet.
A brit miniszterelnök szerint az elmúlt években számos ilyen csoportot támogattak az adófizetők pénzéből, miközben azok semmit sem tettek a terrorizmus ellen. „Ítéljük meg igazságosan ezeket a szervezeteket: hisznek az egyetemes emberi jogokban – kiterjesztve azt a nőkre és a más hitűekre? Hisznek abban, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő? Hisznek a demokráciában és abban, hogy az embereknek jogukban áll megválasztani a vezetőiket? Az integrációt vagy a szeparatizmust bátorítják?” Cameron bejelentette, hogy nem juthatnak közpénzhez olyan szervezetek, amelyek mindezeket az elveket elutasítják; és mint mondta: azt is meg fogják akadályozni, hogy olyan közintézményekben tevékenykedjenek, mint például az egyetemek vagy a börtönök.
David Cameron azt is hangsúlyozta, hogy a bevándorlóknak meg kell tanulniuk angolul, az iskoláknak pedig meg kell tanítaniuk a közös kultúra alapelemeit. A brit miniszterelnök nyíltan beszélt arról, hogy a multikulturalizmus a társadalom fehér rétegeiben sokszor igazságtalanságérzést okoz. A rasszizmus és az intolerancia valóban elítélendő, „amikor azonban az ehhez hasonló elfogadhatatlan nézeteket valló emberek nem fehérek, akkor, valljuk be őszintén, túlságosan óvatosak, félősek voltunk, hogy fellépjünk velük szemben.” A brit miniszterelnök beszédére azután került sor, hogy a Daily Telegraph olyan kiszivárogtatott dokumentumokat közölt, amelyek szerint a brit hírszerző szervek egyre nagyobb fenyegetést látnak a „hazai” terrorizmusban, vagyis a már Nagy-Britanniában született muszlim fiatalok álltak be tervezett terrorakciókba.
Cameron beszéde hatalmas vitát váltott ki az Egyesült Királyságban: Sadiq Khan, a Munkáspárt árnyék-igazságügyminisztere azzal vádolta a miniszterelnököt, hogy beszéde propagandaanyag a nacionalista EDL (English Defence Leage) számára. Cameron beszédére ugyanis nem sokkal azelőtt került sor, hogy az EDL mintegy kétezer híve „Muszlim bombagyártók, tűnjetek az utcáinkról”, „Nem kell több mecset” és ehhez hasonló szövegű táblákkal vonult fel Luton utcáin. Az EDL demonstrálóival körülbelül ezer antifasiszta tüntető nézett farkasszemet. A mintegy nyolcszázezer fontba kerülő rendőri jelenlétnek köszönhetően nem történt incidens.
A multikulturalizmus jelenlegi formájának kudarcára nem David Cameron figyelmeztetett először az Egyesült Királyágban. A jelenlegi helyzet legszókimondóbb értékelése Michael Nazir Ali anglikán püspöktől származik, aki 1994 és 2009 között volt Rochester püspöke. Nazir Ali az elmúlt években gyakran kritizálta a baloldali kormány integrációs politikáját, amely véleménye szerint „minden morális és szellemi víziót nélkülöz”. A pakisztáni származású püspök szerint a hatvanas években elindult folyamat, amelynek során a keresztény értékek meggyengültek a társadalomban, a liberális értékek felerősödése mellett, morális vákuumot hozott létre, amelyet végül az iszlám töltött be.
Nazir Ali a BBC Hard Talk című adásában egy évvel ezelőtt kijelentette: „A multikulturalizmus azt mondja: én nem tudom, hogy valójában ki vagyok, azt sem tudom, te ki vagy, éljük az életünket külön-külön. Az eredményt pedig látjuk: elszigetelt közösségek, amelyekben könnyedén nőnek fel a szélsőséges ideológiák.”
2011. 02. 11. (XV/6)
