Az iszlám azonban kezdettől fogva azt vallja, hogy a Mohamed által kapott természetfeletti kijelentés, amelyet a Korán tartalmaz, nem egyfajta vallási evolúció eredménye, ami kiegészíti és pontosítja a korábbi megnyilatkozásokat, hanem örökkévaló, isteni eredetű és változhatatlan. Miközben az iszlám civilizáció az elmúlt évszázadokban számos értéket mutatott fel, az iszlám hit megmaradt hódító és kizárólagosságra törekvő vallásnak. Talán nem véletlenül, hiszen az iszlám szó jelentése - meghódolni, alávetni - maga is ilyen viszonyra utal.
A keleti hódítók (perzsák, szlávok és avarok), valamint a belső viták és véres konfliktusok - amelyekkel sorozatunk előző részeiben részletesen foglalkoztunk - a 7. század elejére súlyosan meggyengítették a keresztény világot. A korabeli feljegyzések szerint a bajokat tovább mélyítette, hogy a háborúságok, járványok és természeti csapások (földrengések és áradások) következtében a Közel-Kelet térsége, a kereszténység szülőföldje és eredeti bázisa szinte elnéptelenedett.
A kor legerősebb politikai hatalma, a Keletrómai Birodalom olyan válságban volt, hogy amikor Hérakleiosz császár i. sz. 610-ben trónra lépett, azt fontolgatta, hogy Bizánc helyett áttelepül Karthágóba. Északról, a Balkán felől ugyanis a szlávok szárazföldön egészen Athénig nyomultak, tengeren pedig Krétát is elérték. Nyomukban a Dunától északra megtelepedett avarok rabló portyái gyengítették tovább a birodalmat.
2011. 03. 11. (XV/10)
