A Bastille ostroma( Forrás: Wikipedia)
A „felvilágosodás főpapjai” – ahogy egy amerikai katolikus történész, Nigel Aston nevezi a 18. század meghatározó deista és ateista gondolkodóit – tollal harcoltak a kereszténység ellen, buzgó követőik azonban a francia forradalom éveiben már tömegesen gyilkolták válogatott kegyetlenséggel a papokat, lelkészeket, apácákat, szerzeteseket, majd pedig minden hívőt, aki nem volt hajlandó behódolni a szó szerint oltárra emelt Ész kultuszának.
A témában nemrégiben készítettünk podcastet, aminek apropóján most teljes terjedelmében elérhetővé tettük a korábbi lapszámunkban megjelent cikket.
„Erény, igazság! Ezt fogom kiáltani egyre hangosabban: igazság, erény! Amikor erre rádöbbentem, egész lényemet eltöltötte a lelkesedés. …A mellényem teljesen átázott, mert anélkül, hogy észrevettem volna, csak úgy ömlöttek a könnyeim ” – írta visszaemlékezésében Jean-Jacques Rousseau arról az eksztatikus pillanatról, amikor harminckilenc évesen megfogant benne életének legfőbb gondolata arról, hogy az ember természete eredendően jó, csak a társadalom torzítja el.
