Izrael hatvanhárom éve, az állam kikiáltása óta a békére törekedett. Izrael és a zsidó állam nevében ma ismét kész vagyok a kezemet nyújtani a béke felé. Kinyújtom az egyiptomi és a jordániai nép felé, felújítva a barátságot szomszédainkkal, akikkel már korábban békét kötöttünk. Kinyújtom a kezem a török nép felé, tisztelettel és jó szándékkal. Kinyújtom a líbiaiak és a tunéziaiak felé is, elismerésünket kifejezve azok iránt, akik erőfeszítéseket tesznek a demokrácia kiépítéséért. Kinyújtom az észak-afrikai népek és az Arab-félsziget többi népe felé is, akikkel új lapot szeretnénk nyitni a kapcsolatainkban. Kinyújtom a kezemet Szíria, Libanon és Irán népe felé is, tisztelegve azok bátorsága előtt, akik a brutális elnyomás ellen harcolnak.
De mindenekelőtt, kinyújtom a kezemet a palesztin nép felé, hogy együtt keressük az igazságos és tartós békét.
Soha nem mondunk le Izraelben a béke utáni vágyunkról. Tudósaink, orvosaink és feltalálóink minden tehetségüket beleadva dolgoznak egy jobb jövőért. Művészeink, íróink a világ örökségét gazdagítják. Tisztában vagyok vele, hogy ebben a teremben általában nem így beszélnek Izraelről. Elvégre itt történt meg 1975-ben, hogy szégyenletes módon rasszistaként bélyegezték meg népem ősrégi vágyát, amellyel nemzeti létünket akartuk helyreállítani ősi, bibliai földünkön. És 1980-ban itt, ebben a teremben történt az is, hogy az Izrael és Egyiptom között létrejött történelmi békeegyezményt a felszólalók nem méltatták, hanem elítélték. És itt, ezen a helyen választják ki évről évre Izraelt igazságtalanul arra, hogy bírálattal illessék. A világ összes országát együttvéve nem ítélték el olyan sokszor, mint Izraelt. A huszonhét ENSZ-közgyűlési határozatból eddig huszonegy Izraelt ítélte el - az egyetlen igazi demokráciát a Közel-Keleten.
2011. 09. 30. (XV/39)
