A totalitárius nemzetiszocialista állam nem csupán a társadalom minden zugát kívánta ellenőrzése alatt tartani, hanem jellegéből adódóan a területén élő emberek lelkét is. Az árja faj felszabadítását nem csupán az élettér megszerzésével, hanem a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás teljes tagadásával, az egyetemes etikai parancsolatokat a nácik szerint genetikailag magában hordozó zsidó nép teljes kiirtásával, a későbbiekben pedig a keresztény hit minden formájának eltörlésével kívánták megvalósítani. A magukat „istenhívőnek" valló nemzetiszocialisták cselekedeteikkel nyilvánvalóan bebizonyították, hogy nem a Szentírás által bemutatott Istenben hittek. Céljuk a hívők passzivitásba kényszerítése volt, hogy végrehajthassák az „Új Európa" megalkotását.
Ha a nemzetiszocializmust nem csupán politikai programként vizsgáljuk, akkor meglepő, hogy milyen sok vallási elemet fedezhetünk fel a nácizmus szándékaiban és gyakorlatában. Mindenekelőtt rendelkezett egy történelmi vízióval, amelyben az új Német Birodalom - amelyet
ezerévesnek neveztek - létrejöttére és az árja nép misztikus rendeltetésének betöltésére törekedett. Sajátos vallási nyelvezete, vallási liturgiái és szent rítusai voltak, amelyek a vér és tűz metaforái köré épültek fel. A vallási rituálék között érdemes megemlíteni a minden évben megrendezésre kerülő Birodalmi Pártnapokat, amikor a hívők mintegy zarándoklatként keresték fel az adott helyszínt.
2011. 09. 16. (XV/37)
