A terrorizmus valószínűleg éppolyan régi, mint maga az emberiség, kezdve az ókori zelótáktól a 19. századbeli európai anarchista és nihilista csoportokon át a 20. század első felében elkövetett politikai merényletekig. A terrorizmus elleni közös fellépést nagyban nehezíti, hogy sem a Nemzetek Ligájában, sem az ENSZ-ben nem sikerült megállapodni egy nemzetközileg elfogadott definícióról. Közben a szovjet titkosszolgálat sikeresen sajátíttatta el a harmadik világ felszabadítási mozgalmaival a Lenin és Sztálin által kidolgozott állami terror módszereit. Ezzel létrejött egy új jelenség, a nemzetközi terrorizmus.
A terrorcselekmények definiálására és a terrorizmus betiltására tett kísérlet először 1937-ben bukott meg. A mai napig nem sikerült átfogó nemzetközi egyezményt elfogadni a kérdésben, bár a téma jelenleg is napirenden van az ENSZ-nél. A huzavona akörül forog, hogy meddig beszélhetünk „felszabadító akcióról" és mikortól terrorizmusról. A több mint száz létező definíció közül 2005-ben Kofi Annan, az ENSZ akkori főtitkára olyan meghatározás elfogadását javasolta, amely megfelelne a zsidó-keresztény, életet védelmező értelmezésnek: terrorcselekménynek minősülne minden olyan cselekmény, amely béke idején a polgári lakosság vagy a nem harcoló egységek fizikai támadását célozza a lakosság megfélemlítése, illetve az állam befolyásolása céljából.
A megszállás elleni fegyveres ellenállás e meghatározás szerint csak addig számít jogosnak, amíg nem jár szándékos polgári áldozatokkal. Másként terrorcselekménynek minősülne minden olyan békeidőben elkövetett erőszakos cselekmény, amely háborús időben háborús bűnnek minősülne. Amennyiben a nemzetközi közösségnek sikerülne megállapodnia a terrorizmus fenti meghatározásában, a mai terroristák többé nem lennének romantikus nemzeti vagy vallási hősök, hanem egyből a háborús bűnözőkéhez hasonló kategóriába kerülnének.
2011. 11. 18. (XV/46)
