A felsőoktatásba jelentkező fiatalok közül idén 33928 főnek fedezi majd az állam a tanulmányait, a tavalyi 53 ezerrel szemben. Ők lesznek az „állami ösztöndíjasok”, mellettük 15 550 felvett diák részleges (50 százalékos) állami támogatásban részesül majd, ők a „részösztöndíjasok”. A képzések önköltségére vonatkozóan közzétettek már minisztériumi számításokat, de ezek szakonkénti pontosítása, valamint az önköltséges hallgatók keretszámai január végén kerülnek majd nyilvánosságra – derül ki az új felsőoktatási törvény égisze alatt közzétett NEFMI-dokumentumokból. A mesterképzés állami kerete változatlan, közel 20 ezer hely, nyilván igazodik a meglévő hallgatói létszámhoz.
A kormány tagadja, hogy az anno Pokorni Zoltán által bevezetett ingyenes első diploma után most visszahozná a tandíjat, ehelyett költségtérítéses rendszert emleget.
Az új törvény értelmében további szigorítások is várhatók, így az eddigi minimális bekerülési pontszám 240-re emelkedik, megszűnik a pluszpontok rendszere, s az ösztöndíjas, illetve részösztöndíjas hallgatókat a szeptemberi beiratkozások során szerződésekkel kötelezik arra, hogy a diploma megszerzése után meghatározott ideig Magyarországon vállaljanak munkát. A törvény számos lényegi része rendeletek formájában még kidolgozásra vár, a tárca májusra ígéri ezek megalkotását.
További lényeges változás a központilag meghatározott keretszámok rendszere. Az államilag finanszírozott helyek szembetűnő csökkenése a bölcsész-, de különösképpen a közgazdász- és jogászképzés terén figyelhető meg, míg egyértelműen preferált az informatikai, műszaki és természettudományos képzés. Az országos keretszámok intézményi, karonkénti, esetleg szakonkénti „lebontása” még minisztériumi kidolgozás alatt áll.
Ugyancsak január végére várható a kardinális kérdésként felmerülő új diákhitel-rendszer kidolgozása is, amely múlt héten „már” a kormányülés témája volt. Egyes hírek szerint az adott tandíj mértékétől függően 80 ezer forintra nő a havonta felvehető maximális diákkölcsön, marad a 8 százalékos kamat, s a kölcsönt ezentúl nem a hallgatónak, hanem az intézménynek folyósítanák. A Diákhitel Zrt. sajtósa, Imre Zita szerint még nincsenek információk az új rendszerről. A tíz éve létező iroda eddig 310 ezer diáknak hitelezett, akiknek egyharmada már visszafizette a tartozását. Az érdeklődők száma nem ugrott meg mostanában, esetleges rohamra februárban számítanak.
A Széll Kálmán-tervben megjelenő 86 milliárdos elvonás, illetve a szaktárca korábbi intézménybezárási, -összevonási, -kategorizálási és egyéb tervei régóta előrevetítették a nagy ívű racionalizálási szándékot. Az egyik legnagyobb kárvallott a régóta célkeresztben lévő Corvinus Egyetem, hiszen országosan 250 állami helyen osztoznak a gazdaságtudományi képzőhelyek a tavalyi 4900 helyett. A Corvinuson uralkodó közhangulatot talán a többi intézménynél is nagyobb bizonytalanság jellemzi: a keresztképzésre jelentkezők alig fele jelent meg a héten zajló felvételi vizsgákon, amire eddig nem volt példa.
Az állami szféra utánpótlás-nevelése céljából a kormány január 1-jével létrehozta a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, amely három intézmény – a Zrínyi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Corvinus Közigazgatás-tudományi Kara – jogutódjaként jött létre. Az idén induló katonai, rendészeti és közigazgatási karokon 1017 állami ösztöndíjas és 1115 önköltséges hallgató vehető fel. Az új állami egyetem finanszírozása a KIM (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) hatásköre, s a honvédelmi és a belügyi tárca is támogatja.
Rektorokkal, rektorhelyettesekkel folytatott beszélgetéseinkből kiderült, hogy az államilag finanszírozott helyek csökkentése sokhelyütt nehéz helyzetbe hozhatja az intézményeket, bár egyelőre csak találgatások folynak a fizetőképes hallgatói kereslet volumenéről. Annyi bizonyos, hogy az előző évek nagy létszámú évfolyamait ki kell futtatni. A változások feltehetően kevésbé érintik az elitképzést folytató tudományegyetemeket: bár a hallgatókért folytatott küzdelemben kétségtelenül stratégiaváltásra lesz szükség, de remélhető, hogy a felvételizők az intézményválasztás során a hagyományos minőségelvűséget követik. A vezető pozícióval bíró ELTE karain magas ponthatárokkal mindig meg lehetett tölteni a karokat, s a jogászhallgatók jelentős része eddig is „fizetős” volt, míg a bölcsészek túlnyomórészt „állami hallgatók”.
A hazai intézmények nemcsak egymással, hanem külföldi intézményekkel is konkurálnak, hiszen könnyen megeshet, hogy jobban megéri egy fiatalnak mondjuk egy osztrák egyetem ingyenes képzése, mintsem a hazai fizetős változat. Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének vezetője szerint a kormány a konfliktusok felvállalása helyett inkább a gazdasági ellehetetlenítés eszközéhez nyúl, miközben a keretszámokkal szembemegy a hallgatói igényeknek. A természettudományos, informatikus és műszaki képzések keretszámainak növelése, egyidejűleg a felvételi követelmények szigorítása sokhelyütt lehetetlenné teszi a férőhelyek betöltését, s a közoktatási rendszernek is időre és forrásokra lenne szüksége az irányváltáshoz. Szabó Andrea szociológus szerint a nemzetgazdaság egyik motorjának számító felsőoktatás átalakítása a társadalmi mobilitást rendkívül leszűkíti, visszatér a rendszerváltás előtti szűk elitképzéshez, és a hazai felsőoktatást a tehetős rétegek, vezető értelmiségiek privilégiumává teszi.
2012. 01. 13. (XVI/02)
