A lelkész már a 2008-as elnökválasztási kampány során is hasonlóan fogalmazott: „Mitt Romney egy mormon. Még ha úgy is beszél Jézusról, mint uráról és megváltójáról, akkor sem keresztény. A mormon vallás nem keresztény vallás, hanem kultusz. Attól, hogy valaki Jézusról beszél, még nem válik hívővé.”
A felmérés során megkérdezték az embereket, egyetértenek-e azzal, hogy a mormonizmus keresztény vallás. Az állítással a válaszadók 51 százaléka értett egyet, 36 százalékuk azonban nem. A mormonokat leginkább a liberális demokraták és a főleg a republikánusokra szavazó, evangéliumi keresztények utasítják el. Romney-nak azóta kell szembenéznie a hitével kapcsolatos kérdésekkel, mióta 1994-ben elindult a massachusettsi szenátori címért, amelyet csak később, 2002-ben nyert el.
Elutasított misszionárius
Romney hatodik generációs mormon, többnejű ükapja Mexikóból érkezett az Államokba százhuszonöt évvel ezelőtt. Ükunokája, Mitt tizenkilenc éves korában vett részt a mormon fiatal férfiak számára kötelező kétéves missziós úton Franciaországban, ahol társai szerint is kitűnt rátermettségével és odaszántságával. Később mégis úgy emlékszik vissza, mint az egyetlen olyan időszakra az életében, amikor a legtöbb dolgot, amit tenni próbált, elutasítottak.
1968-ban önhibáján kívül autóbalesetet szenvedett, amely során az egyik társa meghalt. Ezután ő vette át a missziós munkák szervezését, és az év végére százhetvenöt misszionárius munkáját felügyelte. Romney Franciaországban ébredt rá, hogy az élet törékeny, és szükség van arra, hogy komoly céljai legyenek az életben. Már itt megtanulta, hogyan találja meg a közös hangot az emberekkel, ami későbbi politikai pályafutásában is nagyban segítette. 1969-ben vette el feleségül Ann Davist, akivel még a gimnázium alatt ismerkedett meg, és aki miatta tért át protestáns háttérből a mormon vallásra. A párnak öt fia született, akik azóta már mind megnősültek.
Romney a Harvardon szerzett diplomát jogi és gazdasági területen, majd több cég vezetésével ért el sikereket. A nyolcvanas-kilencvenes években egyházában is jelentős pozíciókat töltött be önkéntesként: mintegy négyezer mormon egyháztagot irányított. Romney-ra jellemző a családközpontúság, az antialkoholizmus, a szorgalom, a megbízhatóság és az erkölcsösség, amelyek mind vonzóvá teszik mint jelöltet. Kérdés azonban az, hogy Amerika el tudja-e fogadni, hogy megválasztott vezetője mormon legyen. Amikor Romney a 2008-as választások republikánus elnökjelöltségéért indult, már akkor sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon mormon hite milyen hatással lenne rá elnökként.
Egy alkalommal John F. Kennedy 1960-as beszédére hivatkozott, aki az első katolikus elnökjelölt volt. „Majdnem ötven évvel ezelőtt egy másik jelölt Massachusettsből elmondta, hogy egy amerikai indul az elnökségért, és nem egy katolikus. Hozzá hasonlóan én is egy amerikai vagyok, aki indul a választásokon. Nem a vallásom alapján határozom meg a jelöltségemet. Ha megválasztanak, akkor nem a vallásomat, nem egy csoportot, nem egy ügyet, nem valakinek az érdekét fogom szolgálni. Az elnöknek az Egyesült Államok népe közös érdekét kell szolgálnia. Hiszek a mormon hitemben, törekszem rá, hogy a szerint éljek. A hitem az atyáim hite. Hűséges leszek hozzájuk és a hitemhez. Néhányan azt gondolják, hogy a hitem ilyen jellegű megvallása meghiúsítja a jelölésemet. Ha igazuk van, ám legyen.”
Azóta is folyik a vita, hogy négy éve miért ő nyerte el a republikánus párt jelölését (John McCain és Mike Huckabee mögött harmadik lett), de már akkor nyilvánvalóvá vált, hogy megpróbálja elterelni a figyelmet vallásáról. Sosem beszélt a mormon doktrínákról, és beszédeiben csak nagyon kevésszer említette magát a „mormon” szót.
Smith halála után is megnősült
2012. 01. 20. (XVI/03)
