David Cameron tavaly ősszel jelentette be, hogy konzultációt kezdeményeznek a melegházasság legalizálásáról.
A tory miniszterelnök így magyarázta meglepő elképzeléseit: „Ez az egyenlőségről szól, de valami másról is: az elkötelezettségről. A konzervatívok hisznek azokban a kötelékekben, amelyek összetartanak minket. Tehát nem annak ellenére támogatom a homoszexuális házasságot, hogy konzervatív vagyok, hanem éppen azért, mert konzervatív vagyok.”
A napokban három hónapos társadalmi vitára bocsátott tervezet – Angliában és Walesben – engedélyezné többek között az egynemű párok polgári házasságkötését, illetve az egynemű élettársi kapcsolatok házassággá alakítását. Arra is lenne törvényes lehetőség, hogy azok a különnemű párok, ahol az egyik vagy mindkét fél megváltoztatja nemét, továbbra is törvényes házasságban éljenek.
A melegházasság törvénybe iktatása nyomán az összes hivatalos iratban – a házassági anyakönyvi kivonattól kezdve a bevándorlási iratokig – kicserélnék a férj és feleség kifejezéseket a semlegesebb házastárs, illetve partner szavakra. Az anyakönyvvezető előtt pedig nem férj és feleségként esküdnének egymásnak hűséget a házasulandók, hanem partnerként.
Ugyanakkor az egynemű párok továbbra sem házasodhatnának össze vallási szertartás keretében. Lynne Featherstone liberális esélyegyenlőségi miniszter éppen ez utóbbival, mármint az egyházi házasság megőrzésével igyekezett csitítani az ellenzőket. Szerinte ugyanakkor a házasság a „szerelem ünnepe”, és „ha egy pár szereti egymást, meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy polgári házasságot kössenek, függetlenül a nemi identitásuktól” – fogalmazott.
Nagy-Britanniában egyébként hét éve engedélyezett az egynemű párok számára az élettársi kapcsolat. Mike Judge, a brit keresztény vezetők, politikusok és magánszemélyek által létrehozott Koalíció a Házasságért szervezet tagja erre alapozva állítja azt, hogy a homoszexuális házasság legalizálásának semmi köze az esélyegyenlőséghez. Ugyanis – érvelt – az egynemű párok az élettársi kapcsolat keretein belül ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek, mint a házasok: hozzájuthatnak a gazdasági előnyökhöz, vagy akár gyerekeket is fogadhatnak örökbe. „Nem a jogokról van most szó, hanem a házasság újradefiniálásáról. Ha viszont megváltoztatjuk a jogi értelmezést, annak hatása lesz a mindennapi életre is” – mondta az aktivista. Az ellenzők szerint ezeket a hatásokat – például a meleg „családokban” felcseperedő gyermekek kérdését – a tervezet készítői nem vették figyelembe. A The Sunday Telegraph által végzett kutatás szerint a kérdés jelentősen megosztja a briteket, 45 százalékuk támogatná a homoszexuális házasságkötéseket, 36 százalékuk pedig ellenezné. Az ellenzők között van egyébként a kormányon lévő konzervatívok fele is.
Anglia és Wales Katolikus Püspöki Konferenciája körlevélben tájékoztatta a híveket arról, hogy a törvénymódosítás megváltoztatná a „házasság célját”, és azt csak két személy közötti kötelékre csökkentené ahelyett, hogy az a nő és férfi közötti egységről szólna, amelynek „célja a gyermekek születése és felnevelése”. „A házasság intézményének gyökerei természetünkből fakadnak. Férfinek és nőnek lettünk teremtve, egymás kölcsönös kiegészítése és a gyermeknemzés bele van írva a természetünkbe. Sem az egyháznak, sem az államnak nincs meg az a hatalma, hogy a házasság ezen alapvető értelmezését megváltoztassa. Ez nem olyan kérdés, amire a választ a közvélemény alakíthatja ki” – fogalmaz a püspöki körlevél.
A kritikákra Lynne Featherstone azzal vágott vissza, hogy a keresztények „ne táplálják a homofóbia lángjait gyúlékony beszédekkel”. Az esélyegyenlőségi miniszter azonban két tűz közé szorult, ugyanis melegjogi aktivisták, valamint egyes balliberális politikusok és liberális egyházak részéről is megfogalmazódott a követelés, hogy az egyházi házasságkötést is tegyék lehetővé az egyneműek számára – ezt azonban a kormány várhatóan nem fogja támogatni.
Miközben a melegek saját szexuális orintációjuk többségi elfogadását egyenlővé teszik emberi jogaik tiszteletben tartásával, ők maguk a vita során sokszor a legkevésbé sem tarják tiszteletben a másik oldal emberi jogait. Erről szerzett közvetlen tapasztalatot a melegházasságot ellenző David Burrowes alsóházi konzervatív képviselő. A hatgyermekes keresztény családapa számtalan halálos fenyegetést és gyűlölködő üzenetet kapott e-mailben és a közösségi oldalakon. Az interneten még utazási naptárját is nyilvánosságra hozták, és buzdították a melegaktivistákat, hogy konfrontáljanak vele. „Én mégis jobban aggódok a szólásszabadság korlátozása, mint a fenyegetések miatt” – fogalmazott a képviselő. Elmondása szerint vannak olyan pedagógusok, akik attól tartanak, hogy a melegházasság legalizálását követően az iskolákban népszerűsíteniük kell majd azt, még akkor is, ha ez ellenkezik a lelkiismeretükkel, mivel a tradicionális házasságot preferálják. (Közreműködött Tömösi Ramóna.)
2012. 03. 23. (XVI/12)
