Ara Pacis Augustae, „az augustusi béke oltára" - így nevezik azt a hatalmas márványoltárt, amit hosszú évszázadokon át csak a történeti leírásokból ismertek a kutatók. Az ókori bálványimádás egyik leghíresebb példáját Augustus császár a hispániai és galliai győztes hadjárata után emeltette. „Mikor Hispániából és Galliából ... hazatértem, a senatus a Mars-mezőn az »Augustusi Béke Oltára« néven oltárt emeltetett visszatérésem örömére, és úgy rendelkezett, hogy ott a magistratusok, a papok és a Vesta-szüzek minden évben áldozatot mutassanak be" - írja Az isteni Augustus tettei című önéletrajzában a császár. Az Ara Pacis Augustae oltárt i. e. 9-ben avatták fel Rómában. Már az elhelyezése is a császár kultuszát volt hivatva erősíteni. A Mars-mezőn állt az egyiptomi Heliopolisból hozatott hatalmas, 30 méter magas obeliszk, amely a császár születésnapján (szeptember 23.) árnyékát egy gigantikus napóra mutatójaként pontosan az oltár közepére vetette.
A tájoláshoz magas szintű asztronómiai ismeretekre volt szükség, a nép azonban meg volt győződve arról, hogy az égi jel a császár isteni származását igazolja. Az oltár maga is ezt az univerzális üzenetet hordozza: Augustus az a különleges személy, aki rendet és harmóniát hoz a káoszba, a földön és az égitestek között egyaránt. Ő a világmindenség (a föld és az univerzum) ura, akit a legfelsőbb főpapnak nyilvánítottak. A császár az istenek küldöttjének tartotta magát, sőt isteni eredetűnek, aki minden ember számára elhozta az örök békét és jólétet. Tény, hogy az Augustus által meghirdetett Pax Romana közel két évszázadon át kitartott, és ebben az időben csak a birodalom határvidékein voltak időszakosan háborúk. (Történelmi egybeesés, hogy Augustus néhány évvel azelőtt emeltette magának a békeoltárt, és vette fel ezeket a messiási címeket, hogy egy júdeai faluban megszületett Jézus, az ószövetségi próféták által megígért Messiás.)
Az oltár domborművei is rejtélyes szimbólumokat hordoznak. A vezérfonal mind a négy oldalon Trója, nem véletlenül. Vergilius nem sokkal korábban írta meg egy trójai menekült herceg, Aeneas történetét, aki hosszú bolyongás után Itáliában ért partot, a későbbi Róma közelében. Aeneas, aki a legenda szerint Aphrodité (Venus) és Ankhiszész király gyermeke volt, itt elvette a helyi király, Latinus lányát. Tőle született egyik gyermeke, Iulius, akitől később Romulus és Remus, Róma megalapítói is származtak. (A történet szerint az ikerpár apja Mars volt, így a város eredetét össze lehetett kapcsolni a két meghatározó istenség, a termékenységet és szexualitást jelképező Venus és a háború atyjának, Marsnak az alakjával.)
2012. 05. 25. (XVI/21)
