Miért vágtak bele ebbe a több hónapos kalandba?
Máté József: – A magyar televíziózás ötvenéves történetében soha nem volt még példa arra, hogy kimondottan a zsidó-keresztény kinyilatkoztatással vagy az egyháztörténettel, tehát valamilyen módon szűkebb vagy tágabb értelemben a Bibliával kapcsolatos családi vetélkedőre került volna sor. Ez úttörő jelentőségű vállalkozás volt, amihez szükség volt a jelenlegi konzervatív politikai háttérre. Egy balliberális kormánynak a százmilliomodik ötlete lett volna, hogy ilyet műsorra tűzzön. A műsorszerkesztők arra is figyeltek, hogy kiegyensúlyozott legyen a kérdések köre, és egyik felekezet se érezze magát megsértve. A feladatok egy része csak érintőlegesen kapcsolódott a Bibliához: a filozófia, az irodalomtörténet, az egyháztörténet, a filmművészet, a képzőművészet és az irodalom tárgyköréből is merítettek. Szerintem bátor dolog volt ezt így műsorra tűzni, mert úgy tudom, hogy kaptak névtelen fenyegetést telefonon és más formában is azzal, hogy a Biblia kirekesztő világnézetet képvisel, a mai világképpel ellentétes nagyon sok állítása.
Ha jól láttam, Önöknek a bibliai kérdések megválaszolása ment a legjobban, holott nem voltak mindig bibliaolvasó emberek…
Máté Csilla: – Mindketten materialista családban nőttünk fel, és a rendszerváltozás hajnalán lettünk hívőkké. Amikor megtértünk, egy karizmatikus közösséghez, a Hit Gyülekezetéhez csatlakoztunk. Amikor a férjem felhívott, és felvillantotta a vetélkedőre jelentkezés lehetőségét, nevetve igent mondtunk, hiszen otthon rendszeresen közösen tanuljuk, olvassuk a Bibliát. Annak is örültünk, hogy a gyermekeinkkel együtt versenyezhettünk, mert ez egy nagycsaládos műsor volt. Ez szintén újdonság, erre sem volt még példa a televíziózás történetében, hogy kimondottan nagycsaládosokat szerepeltettek. Akiknek nem volt „elég” gyermeke, azok barátokkal, unokatestvérekkel neveztek.
Ahogy nem egyszerű a középosztály meghatározása, úgy azt is nehéz megmondani, milyen egy átlag értelmiségi család. Önök szerint létezik ma Magyarországon keresztény értelmiség?
József: – Természetesen van keresztény értelmiség Magyarországon, de véleményem szerint ez nagyon szűk réteg. Holott az értelmiségiek számára éppúgy evangélium Jézus Krisztus üzenete, mint azoknak, akik fizikai munkából élnek, a szegényeknek éppúgy, mint a gazdagoknak. Fontos, hogy azok az emberek, akik döntéseket hoznak, akik az egyetemeken, főiskolákon formálják a gyermekeink szemléletét, világképét, akik a parlamentben gombokat nyomnak meg, szeressék és ismerjék a Bibliát.
Nyilván a fiatalok nevelése is idetartozik…
József: – Akik a szocializációt kutatják, tudják, hogy a szülők értékrendje, életmódja szavak nélkül is beivódik a gyermekekbe, nekik az különösebb magyarázgatás nélkül is minta. Ezért a gyerekek iskolai teljesítménye vagy olvasottsága sokszor azon múlik, hogy a családnak hány könyve volt otthon. Nekünk úgy alakult az életünk, hogy már a megtérésünk előtt filmklubokat vezettem a Debreceni Egyetemen, és eleve bölcsész pályára készültem. Szociológus és tanári diplomával is folytattam a tanulást, elvégeztem az ELTE-n a média szakot. Már megtérésünk előtt ez iránt érdeklődtünk, és értelmiségi létre készültünk.
Így már érthető, hogyan ugrott be az a válasz, hogy ki volt például A túró című film rendezője. Most hány könyvük van otthon?
Csilla: – Nagyon sok, olyan ezer körül.
József: – Az nem is olyan sok. Visszatérve a gyereknevelésre, a mai fiatalok nagyon szeretik a filmeket, így a mieink is, de nálunk az a szabály, hogy egy általuk választott film után a következő egy művészfilm lehet csak, mint például az Édes Anna, amit egy diák nem néz meg magától soha. Hetente amúgy jóval kevesebbet tévéznek, mint a diákok többsége.
Hogyan készültetek fordulóról fordulóra?
Máté Dorka: – Beszereztünk egy ötszáz darabos kártyacsomagot, ami a legismertebb bibliai témájú alkotásokat ismertette. Fogtuk a kártyalapokat, és múzeumot csináltunk belőlük, egymás mellé tettük a szobrokat, festményeket, majd képzeletben végigjártuk a mi kis „múzeumunkat”, és ezzel sokat megjegyeztünk. De a legbizonytalanabbak ennek ellenére is festményekben, szobrokban meg templomokban voltunk…
A Szövetség nem vallási vagy hitoktató műsor volt, ahogy ezt a színész-zenész műsorvezetők is prezentálták, hanem családi bibliai vetélkedőműsor. Mit gondolnak, mennyire sikerült ezzel a műfajjal a bibliai értékeket, a keresztény kultúrát népszerűsíteni?
József: – Természetesen nagyon üdvözlendő az a törekvés, hogy egy ilyen kora délutáni műsorsávban nem lepusztult szappanoperát sugároznak, hanem bibliai vetélkedőt. Szimpatikus az is, hogy az erkölcstelenséget kiszorítják azokból a műsorsávokból, amikor a fiatalok is a képernyő előtt ülnek. Ilyen szempontból az erkölcsre valamilyen módon ez pozitív hatással lehet, de közben a fiatalokat más, erősebb hatások érik az interneten, a tömegkultúrán, a filmiparon keresztül. Szülőként és pedagógusként sem gondolnám, hogy ez a műsor hozza el Magyarországon a konzervatív fordulatot az emberek értékrendjében.
Ha már előbújt Önökből a pedagógus, mit szólnak az ősszel induló hitoktatási programhoz?
Csilla: – Úgy látom, hogy egy erőteljesen értékvesztett, sőt érték nélküli generáció lép hamarosan a munkaerőpiacra, és kérdés, hogy ők mit tudnak teljesíteni az elkövetkezendő évtizedekben. Morális szempontból is válság és vákuum érzékelhető, de erre a jelenségre a mostani politikának van egy programja, válasza. Maga a probléma adott, viszont a megoldás, ami felé jelenleg a politika tapogatózik, az veszélyekkel jár. Úgy véljük, hogy csak az újjászületés tud társadalmi szinten változást hozni. Mi is csak akkor tudunk jó mintát adni, ha hitelesek vagyunk a gyerekeink előtt. Nekünk is vannak hibáink, a tinédzserek pedig nagyon kritikusak ebben az időszakban, így azonnal észreveszik, hogy mik ezek. Ha nem vagy egyenes, őszinte, akkor azt is meglátják.
József: – A hitelesség mellett pedig muszáj egymásra jobban odafigyelni. Sokszor az az életmód, amit ránk kényszerít a munka világa, hogy naphosszat egymástól távol dolgozunk, akadályokat gördít ez elé, aztán rájövünk, hogy egy idő után mi isszuk meg ennek a levét. Azt gondolom, hogy fontosak ezek az évek, amikor együtt vagyunk, hogy figyeljünk egymásra, megértsük a gyerekeinket, és tudjunk a kérdéseikre, a problémáikra figyelmet szentelve válaszolni. Hiába hiteles egy szülő, ha soha nincs a gyerekeivel. Attól még a gyerekei nem biztos, hogy jó irányba fognak menni, mert ő hiteles, de mindig száz kilométerrel arrébb. A családra fordított idő mindig megtérül, és olyan kölcsönösséget jelent, amiben önmagamat, saját hibáimat, fejlődési lehetőségeimet is látom.
Más népszerű műveltségi vetélkedőkben rendre a bibliai kérdésekre volt a legsiralmasabb a válaszadási arány, még magasan képzett értelmiségiek részéről is.
– A felvételek kezdetén azt mondta egy kollégám, hogy ha a Magyar Televízióban bibliai műveltségi vetélkedőt szerveznek, nem létezik, hogy ne a Hit Gyülekezetéhez tartozó család nyerje meg. Nos, megnyertük.
2012. 06. 08. (XVI/23)
