A független Izrael Állam kikiáltásának emléknapján a Jeruzsálemben évente megrendezett Nemzetközi Bibliakvíz, a föld minden tájáról zsidó fiatalok sokaságát mozgósítja, Kanadától Afrikáig, Argentínától Ausztráliáig. A különböző országok zsidó iskoláiban helyi, regionális, majd nemzeti versenyekre kerül sor, melyek győztesei egy végső, nemzetközi döntőben, Izraelben mérik össze erejüket. Az esemény legfőbb szponzora az izraeli kormány, a döntőn Izrael aktuális miniszterelnöke is rendszerint jelen van.
Az állam megalakulását bibliai vetélkedővel ünneplő, több mint negyvenéves hagyomány a cionizmus ideológiájából nőtte ki magát. Az ősi-új állam létrejöttéért küzdő cionisták előszeretettel tanulmányozták a Szentírást, különös tekintettel a hősöket felvonultató történetekre. A Tánách – Héber Biblia, mely a protestáns Biblia ószövetségi könyveit fedi – kutatása mélyen összefonódott a zsidó nemzeti újjászületéssel. A cionisták abban hittek, hogy a diaszpórában született zsidó tradíció, a Talmud, rituális szokások stb. mellőzése, illetve a zsidóság elsődleges szent könyvéhez, a Tánách üzeneteihez való visszatérés kimozdítja a zsidóságot a politikailag passzív létből, s a nép visszatérhet eredeti rendeltetéséhez. Dávid Ben Gurion például Izrael Állam küldetésére vonatkozóan következetesen a Tánáchból igyekezett üzeneteket átadni, tudósok és kormánytagok részvételével pedig otthonában rendszeres bibliatanulmányozó üléseket tartott.
Az első Bibliakvízre az állam tizedik évfordulóján, 1958-ban került sor, melyen felnőttek indultak. A verseny győztese egy vakok oktatásával foglalkozó jeruzsálemi intézmény alkalmazottja, Ámósz Háchám lett, aki órákat szentelt magányos bibliakutatásra. Háchám a versenyt megelőzően olyannyira szegény volt, hogy barátaitól kért kölcsön inget a jeles eseményre. A verseny megnyerésével a sajtó kedvence lett, neve később a bibliatanulmányozással vált szinonimmá.
Nem telt el sok idő, s egyre több izraeli intézmény – például az Izraeli Védelmi Erők (IDF) stb. – rendezte meg a Függetlenség napján saját bibliai vetélkedőjét; még egyszerű munkások is vetélkedtek egymással. 1960-ban a verseny nemzetközi méretűvé vált, 1963-ban pedig az első ifjúsági kvízre is sor került. Azóta a nemzetközi versenyre érkező tinédzserek két-három hetet töltenek Izraelben, hogy láthassák a bibliai események helyszíneit, miközben a Tánáchot is tanulmányozzák. Itt egy előselejtezőre is sor kerül, a döntőben tizenhat fő vesz részt. A verseny minden része héber nyelven folyik.
Idén ötvenhárom fiatal érkezett Izraelbe, hogy összemérje tudását. Benjamin Netanjahu őseik földjén való letelepedésre szólította fel őket. Mint mondta, a Biblia történelmi helyszíneken játszódó valóságos eseményeket tartalmaz, s most nem arra van szükség, hogy idegen nyelvekre, hanem hogy cselekedetekre fordítsák le azt: „Azt szeretném, hogy gyertek és éljetek itt zsidó fiatalokként, hogy a történelem részévé váljatok.” Gideon Száár oktatási miniszter pedig hangsúlyozta, hogy a verseny legnagyobb nyeresége a fiatalok számára az, hogy a Biblia tanulmányozása során tisztázódik bennük az identitásuk.
A vetélkedő során a versenyzők számára előre kijelölt, körülbelül négyszáz fejezetből tesznek fel kérdéseket, melyek a Biblia egyszerű, szó szerinti értelmére irányulnak – „Ki mondta kinek?”, „Ki beszélt arról, hogy…”, családfák, bibliai versek befejezése, szövegértés stb. –, s igyekeznek hangsúlyt tenni a Biblia, Izrael földje és a zsidó nép elszakíthatatlan egységére. A döntőt az izraeli rádió és televízió élőben közvetíti, állami méltóságok is tesznek fel kérdéseket. Az évente megrendezett versenyek tematikusak, idén a társadalmi igazságosság témakörében jelölték ki a megtanulandó fejezeteket.
A kvíznek vannak ellenlábasai is, például olyan tudósok és pedagógusok, akik szerint a bibliaismeretet nem lehet sporttá degradálni. A verseny vallási, ideológiai harcoktól sem mentes. 2008-ban a „Ki tekinthető zsidónak?” kérdése mentén keletkezett óriási feszültség, amikor is a döntőbe jutott négy legjobb izraeli egyike egy tizenhat éves, Jézusban mint Messiásban hívő zsidó lány lett. Az ultraortodoxok egy csoportja bojkottálni kívánta a rendezvényt, mert attól féltek, ha a lány nyer, a messiáshívők számára nagyobb lehetőség nyílik a missziós tevékenységre. A lány nem tagadta meg a hitét, Calev Myers, egy messiáshívő zsidó közösségeket pártfogoló jogi szervezet alapító-vezetője pedig kifejtette, nem érti, miért probléma, ha egy fiatal nő tudja, hogyan kell a Bibliból idézni, majd megjegyezte: „Ha egy messiáshívő zsidó hölgy részvétele elég ahhoz, hogy megrázza azoknak a rabbiknak a világát, az az ő világuk gyengeségét mutatja.”
A másik súlyos, bár implicit támadás a posztcionista ideológusok részéről éri a népszerű versenyt. A nemzeti-vallásos tábor számára Izrael Állam léte, az 1967-es győzelem a Biblia szó szerinti üzenetének valóságban való manifesztálódását tanúsítja, így a Nemzetközi Bibliakvíz a cionista önértelmezés kulturális megtámasztását szolgálja. Az elmúlt évtizedek posztcionista propagandája igyekszik ezt elhomályosítani. Így ma a versenyhez való viszony a politikai identitást is jelöli.
2012. 07. 13. (XVI/28)
