A Krónikák könyvében is említett Hukok városka a kereszténység történetében fontos szerepet játszó Kapernaum és Magdala településektől 3-4 kilométerre nyugatra található.
A most megtalált zsinagóga egyike a „szokásos” galileai zsinagógáknak: ez is a 4–5. században épült, keleti tájolású, bazilika típusú épület. Az idei ásatási szezon világraszóló meglepetése volt, hogy napvilágra került az épület pompás kivitelezésű mozaikpadlójának egy része. Az ásatásokat irányító Jodi Magness, az Észak-Karolinai Egyetem professzora szerint igen magas nívójú művészi alkotásról beszélhetünk: az eddig előkerült részletek két női portrét, Sámsont, valamint két rókát jelenítenek meg, amelyek farkához égő csóvát kötöttek. Ez utóbbi a Bibliában szereplő jelenet, amelyről a Bírák könyvében olvashatunk: „Ezzel Sámson elment, fogott háromszáz rókát, s szerzett egy csomó csóvát. Az állatokat farkuknál összekötötte egymással, és minden két farok közé tett egy csóvát. Aztán meggyújtotta a csóvákat, és nekieresztette a rókákat a filiszteusok vetéseinek. Így meggyújtotta a kévéket meg a lábon álló vetéseket, aztán a szőlőket és olajfákat is.” A mozaikpadló héber vagy arámi nyelven írt feliratot is tartalmaz, amely Jodi Magness szerint jó cselekedetekre buzdítja a gyülekezet tagjait. „A zsinagóga építésénél felhasznált monumentális kövek és a rendkívül apró darabkákból kirakott, művészi kivitelű mozaikpadló arra utal, hogy nagyon költséges építményről van szó” — hangsúlyozta az amerikai tudós, aki azt is elmondta, hogy a leletegyüttes igen jelentős, mivel a késő római korban ritkaságszámba ment az olyan zsinagóga, amelynek mozaikpadlóján bibliai jeleneteket ábrázoltak. A mozaikpadlót átmenetileg visszatemették, és csak 2013-ban tárják fel ismét, amikor folytatódnak az ásatások.
A most megtalált zsinagóga hátteréhez érdemes tudnunk, hogy a 4–5. században a Szentföldön élő zsidóság Galileában koncentrálódott, mivel Júdeát (immár Palesztina néven) és annak központját, Jeruzsálemet (immár Aelia Capitolina néven) háromszáz év óta a rómaiak lakták, akik között a 2. századtól fogva egyre növekvő számban voltak keresztények. A zsidóság vallási és társadalmi életének központjait természetesen Galileában is a zsinagógák jelentették. Ezek a zsinagógák azonban egytől egyig a 4–5. században épültek, és volt egy közös jellegzetességük: valamennyiben ott található egy falba épített szekrény, amit Tóra-fülkének vagy Áronfülkének neveznek. Ebben tartották az istentiszteletekhez szükséges tóratekercseket, amelyekből aztán az épület központi részén elhelyezett és általában fából készült emelvényen (bima) olvasták fel az aktuális hetiszakaszt. A Galileában épült késő antik zsinagógák többhajós, bazilika típusú épületek. A középső és gyakran az oldalhajókat is mozaikpadlókkal díszítették. Magyarországon először a Rabbiképző tudós igazgatója, Blau Lajos adott hírt 1918-ban az akkor felfedezett Bét Alfa-i zsinagóga emberi alakokat (Ábrahám, Izsák) és zodiákusjegyeket ábrázoló mozaikjáról. A tudós rabbi azzal magyarázza ezt a jelenséget, hogy a zsinagógákat a római császárok ajándékozták a zsidóknak, akik nem merték azt a bennük lévő figurális ábrázolások miatt visszautasítani. A dolog természetesen nem így áll, a keresztény császárok nemhogy nem ajándékoztak a zsidóknak szakrális épületeket, de egyenesen tiltották azok építését. (Egy újabb, magyarázatra váró kérdés: hogyan épülhettek akkor ilyen nagy számban zsinagógák szerte az egész birodalomban?) Az okkult gyökerű képi ábrázolások elterjedésére ma sincs jobb magyarázat, mint a pogány szellemi befolyás erősödése a zsidó közösségekben.
Több a kérdés, mint a válasz
Sűrű munkája közben Dr. Jodi Magness, az Észak-Karolinai Egyetem professzora arra is szakított időt, hogy röviden válaszoljon a Hetek néhány kérdésére az új felfedezéssel kapcsolatban.
2012. 07. 13. (XVI/28)
