hetilap

Richard French alezredes, az amerikai légierő egyik legtapasztaltabb vadászpilótája nem ismeretlen a média számára. Tudott volt róla, hogy az elhárításnak is dolgozott 27 éves pályafutása során, ezért rendszeresen megkeresték, amikor a világ valamelyik pontján tapasztalt ufóészlelések bejárták a sajtót. French mindig cáfolta, hogy akár saját maga, akár pilótatársai személyesen láttak volna ismeretlen repülő szerkezeteket, bár azt elismerte, hogy több ezer méter magasan, hangsebesség felett repülve sokféle érzékcsalódás érheti az embert. Részt vett több hivatalos vizsgálatban is, amely során meghallgatták azokat a pilótákat és civileket, akik ufóészlelésekről számoltak be. Nemcsak az Egyesült Államokban nyomoztak, hanem Európában és Japánban is. A kihallgatásokon elmondatták a szemtanúkkal, hogy milyen formájú tárgyakat láttak, azok hogyan mozogtak, mennyi ideig tartott a jelenség és így tovább.
A vizsgálatok minden esetben azzal a megállapítással zárultak, hogy kizárható az „idegenek” megjelenése.
Ezért is keltett nagy figyelmet French alezredes néhány hete tett nyilvános „vallomása”, amelyet a megmagyarázhatatlan jelenségekkel foglalkozó Open Minds magazin főszerkesztőjének, Antonio Huneusnak adott. A videóinterjú szerkesztett változata a YouTube-ra is felkerült. French elmondta, hogy 1947-től kezdődően részt vett a Project Blue Book elnevezésű vizsgálatsorozatban. A programot a légierő indította, miután a háború után megsokasodtak az ufóészlelések. „1952-ben azt a feladatot kaptam, hogy minél ésszerűbb és hitelesebben hangzó magyarázatokat dolgozzunk ki az ufó­szto­rik cáfolatára – állítja a nyugalmazott alezredes. – Ha érkezett egy bejelentés, amelyről nem tudták eldönteni, hogy mi okozta – akár katonai forrásból származott, akár civilek voltak a szemtanúk –, átvizsgáltuk az aktát, és egy FBI-ügynökkel együtt javaslatot tettünk arra, hogy az adott esetre mi lenne a legjobb természetes magyarázat. A feletteseink soha nem mondták meg nekünk, hogy miért szükséges a nyilvános cáfolat, de magamban arra gondoltam, hogy ha elfogadnánk a lehetőségét a földönkívüli lények látogatásainak, akkor annak a következményei megrendítenék a társadalmakat: hiteltelenné válnának a vallások és megszégyenülne a hadsereg is, amely tehetetlen az ’idegenek’ magasabb rendű technológiájával szemben.”
Richard French az ötvenes években együtt dolgozott egy másik híres „önleleplezővel”, Philip J. Corso alezredessel. Corso A roswelli titok című könyvében azt írta, feladata volt, hogy a roswelli ufókatasztrófa nyomán a hadsereg birtokába jutott „idegen technológiát” megvizsgálják és „visszafejlesszék” katonai, majd pedig civil felhasználásra. Állítólag az utóbbi hatvan év legtöbb technológiai áttörése – az integrált áramköröktől kezdve az üvegszáloptikán át a kevlárig – a lezuhant ufókból nyert anyagokból és információkból származik.
Még meglepőbb állítást tett most French, mondván, személyesen is részt vett az eredeti roswelli vizsgálatban. 1947 júliusában az amerikai hadsereg sajtóközleményt adott ki, amely szerint az új-mexikói incidens nyomán „a repülő csészealjról szóló legendák valósággá váltak, miután a hadsereg szert tett egy ilyen csészealjra”. Mindössze 24 órával később a hadsereg visszavonta korábbi álláspontját, és azt állította, hogy a tárgy csak egy időjárási vizsgálatokhoz használt légballon volt.
A hivatalos média és a nyilvánosság ezt azonnal elfogadta, de az összeesküvés-elméletek kutatói és egyes szemtanúk máig megkérdőjelezik a hadsereg magyarázatát. Richard French a Huffington Postnak úgy nyilatkozott, hogy „tulajdonképpen két becsapódás is történt Roswellnél, amit az emberek nem is tudnak. Az elsőt egy amerikai repülő lőtte le kísérleti elektromos-mágneses fegyverrel, megbénítva az ufó vezérlését, amely így irányíthatatlanná vált és lezuhant”. French beszámolója szerint néhány nappal később egy másik ufó lezuhanásáról is értesítették. „Néhány mérföldre az eredeti űrhajó lezuhanásától történt. Úgy gondoljuk, hogy azért voltak ott, hogy felkutassák a lezuhant űrhajó részeit és az esetleges túlélőket.”
Természetesen most is vannak, akik cáfolni igyekeznek az elhangzottakat. John Alexander ezredes, akit szintén az ufójelenségek vizsgálatával bíztak meg, úgy gondolja, kizárt, hogy French az igazat mondaná. „A nyolcvanas években én vettem részt az elektromos-mágneses fegyver kifejlesztésében. Akkoriban ez még nem állt rendelkezésre.” Ezzel szemben Chase Brandon, aki 25 évig dolgozott a CIA-nak, azt állítja, hogy a kormány megpróbálta elferdíteni a tényeket. „Nem meteorológiai léggömb volt, hanem az, amit először hírül adtak. Olyan legénységgel, amely nem a Földről származik.”

Három egyméteres humanoid

Tavaly nyáron is szenzációként harangoztak be egy „leleplezést”, az FBI egyik hivatalos aktájára hivatkozva. 2011 júliusában a Szövetségi Nyomozóiroda feltette az internetre a roswelli esetről készült egyik jelenté­-sét, amelyet egy titkosügynök írt. Az írás szerint 1947. július 2-án három repülő csészealj zuhant le a roswelli katonai támaszpont mellett egy új-mexikói farmon. A repülő tárgyakat és a bennük talált földönkívülieket a Wright Field-i pilótakiképző támaszpontra szállították további vizsgálatra. A bázis titkosszolgálati vezetője, Jesse Marcel azonban haza is vitt a farmon talált gumi-, műanyag- és alumíniumfólia-szerű darabokból.
„A helyszínelő három 15 méter átmérőjű, csúcsban végződő azonosítatlan repülő objektumot talált az új-mexikói farmon – írta 1950-ben az FBI washingtoni irodájának ügynöke, Guy Hottel a nyomozóiroda akkori igazgatójának. – Ezekben összesen három, csupán 90 cm magas humanoid volt, akik igen finom fémszálas szövésű ruhát viseltek, amelyek a vadász- és tesztpilótákéhoz voltak hasonlóak.”
A szkeptikusok azonban úgy vélik, hogy a Hoover-jelentés csak a Roswell-ügy körül elterjedt mendemondákat gyűjtötte össze, így semmiképpen nem tekinthető bizonyítéknak arra, hogy az incidens valóban megtörtént.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek