Az Egyesült Államok történelmében nem rendkívüli az, hogy az elnökök a vallásról, saját hitükről beszélnek. Javarészt az összes amerikai elnök valamilyen szinten vallásos volt, így nem véletlen, hogy a 20. század leghíresebb prédikátora, Billy Graham nem kevesebb, mint tizenhárom amerikai elnökkel állt személyes kapcsolatban, Harry Trumantól Barack Obamáig. Nancy Gibbs és Michael Duffy A lelkész és az elnökök című könyvében leírja, hogy a Fehér Háznak Graham által ismert minden lakóját foglalkoztatta a hit, de nem egyformán. A Slate magazin most megkísérelte felmérni, hogy az eddigi 44 elnök közül kik voltak a legvallásosabbak, elismerve, hogy ezt a kérdést nehéz objektív szempontok alapján eldönteni.
A még csak az elnöki székért küzdő Mitt Romney-ról már most azt állítják sokan, hogy ha elnökké választják, ő lehet majd a legvallásosabb elnök. „A leginkább gyakorló vallásos elnöknek mondhatnánk az amerikai történelemben” – írja a The New Yorker a mostani republikánus jelöltről. A volt massachusettsi kormányzó ötödik generációs mormon családból származik, fiatalkorában két és fél éven át Franciaországban misszionáriusa is volt a hivatalos nevén az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházának. Később püspökként is szolgált a helyi közösségében.
Romney mögött ma nagy számban sorakoznak föl evangéliumi és karizmatikus keresztények is, annak ellenére, hogy a mormon vallás alaptanításai nem egyeztethetők össze a keresztény hittel. Éppen ezért Romney a kampányában inkább olyan szóhasználattal él, amely a keresztényeket is eléri. Így Jézus Krisztusról mint Megváltóról, a Bibliáról pedig mint Isten Igéjéről beszél, holott a mormon vallás mindezekben mást vall. Romney, ha teheti, inkább kerüli a személyes hit kérdését, és a közös erkölcsi célokra teszi a hangsúlyt beszédeiben.
Az eddigi elnökök közül Jimmy Cartert lehetne a legvallásosabb amerikai vezetőnek tekinteni. A baptista egyház híve volt, vasárnapi iskolában tanított, mindennap olvasta a Bibliát, és imádkozott. És szinte megmaradt ugyanilyennek elnöksége alatt is. Ugyanúgy eljárt egyháza összejöveteleire ott, ahol épp tartózkodott, és ha otthon volt, tanított a vasárnapi iskolában is. Korábban ő is misszionáriusként járt házról házra, buzdítva embereket a megtérésre. Elnöksége alatt kijelentette, hogy újjászületett keresztény, és nyíltan vállalta hitét, ezzel új színt hozott az amerikai politikába, ami a mai napig meghatározza az elnökök és az elnökjelöltek kommunikációját. Carter titkosszolgálati kódneve elnöksége alatt „a Diakónus” volt. Miután 1980-ban nem választották újra, folytatta baptista keresztény misszióját.
Az 1881-ben megválasztott James Garfield szintén az átlaghoz képest is kiemelkedően vallásos elnök volt. Garfield anglikán lelkész volt, mielőtt a Fehér Házba költözött, és mint ilyen, az egyetlen elnök az amerikai történelemben, akit a klérus tagjai közül megválasztottak. „Lemondok a föld legnagyobb tisztségéről azért, hogy az Egyesült Államok elnöke legyek” – jelentette ki a gyülekezete előtt, mielőtt elfoglalta volna hivatalát. Azonban alig hat hónapig tudta csak betölteni ezt a pozíciót, mert egy vallásos fanatikus meggyilkolta, így nem derült ki, hogy a gyakorlatban hogyan kormányozott volna ilyen háttérrel.
Más elnökökkel kapcsolatban feljegyezték például, hogy John Quincy Adams életében három felekezet híve is volt: unitárius, presbiteriánus és episzkopális gyülekezetbe egyaránt járt. Az első világháború alatt regnáló Woodrow Wilson pedig presbiteriánus hívő volt.
Abraham Lincolnnal kapcsolatban elterjedt nézet, hogy keresztény volt, azonban élete során többször vívódott hitbeli kérdésekkel kapcsolatban, és tagadta Jézus isteni voltát. Jeffersonról gyakran állítják azt, hogy ateista volt, mert egyik megjegyzésében a Szentháromságról azt állította, hogy az „valami hókuszpókusz fantazma”. Ugyanakkor magánéletében vallásos volt: imádkozott, és gyülekezetbe járt.
Az amerikai történelemben kivételnek számít Ulysses S. Grant elnök, aki valóban nem volt egyetlen vallás követője sem. Még a halálos ágyán sem vallotta meg hitét.
2012. 10. 05. (XVI/40)
