Ha azonban megvizsgáljuk, hogy melyek a Hamasz eredeti célkitűzései és programja, már jobban érthető az optimizmus. Az események az 1988-ban elfogadott alapokmányban lefektetett irányban haladnak: a területmegosztásra épülő béketárgyalások lekerültek a napirendről, míg az „Arab Tavasz” nemzetei, Törökországgal együtt példátlanul egységesen kiállnak a Hamasz mellett. Mit akar az Iszlám Ellenállási Mozgalom és milyen lehetősége van a velük való megegyezésnek?
Bármilyen megállapodással is zárul a gázai konfliktus legújabb szakasza, a szembenállás gyökereit nem számolja fel. Ahhoz ugyanis a Hamasznak fel kellene adnia azt a dokumentumot, ami 24 évvel ezelőtt kőbe véste a szervezet alapvető célkitűzéseit. Az Iszlám Ellenállás Alapokmánya – így nevezi magát a Hamasz chartája – azonban nem politikai, hanem alapvetően vallási program, így megváltoztatására a szervezet egyetlen testülete vagy vezetője sem jogosult. A 36 cikkelyből álló dokumentumnak nincs szerzője, azt „A Legkönyörületesebb Allah Nevében” fogalmazták meg és fogadták el. A szöveg minden állítását és programpontját az iszlámból vezeti le, és a Koránból vett idézetekkel támasztja alá. „Az Iszlám Ellenállási Mozgalom jelmondata: Allah a célja, a Próféta a példaképe, a Korán az alkotmánya: útja a dzsihád, és a halál Allah ügyéért a legnagyszerűbb vágya.” (8. cikkely)
Az Alapokmány a legkisebb kétséget sem hagyja afelől, hogy kit tekint ellenségnek. Már az első mondataiban – a „szent emlékű mártír, Hasszán al-Banna imám” szavait idézve – leszögezi, hogy „Izrael addig fog létezni, amíg az iszlám el nem pusztítja, mint ahogy másokat is elpusztított már korábban”. Leszögezi továbbá, hogy a konfliktus oka vallási eredetű, amit az iszlám elutasítása váltott ki, és a Koránt idézve eleve átkozottaknak és vereségre ítélteknek nyilvánítja a zsidókat, akiket végül mindenki cserben fog hagyni: „Ha az Írás birtokosai is hinnének, az bizony jobb lenne számukra. Akadnak köztük hívők, de a legtöbben gonoszok közöttük. Soha nem tesznek bennetek [komoly] kárt, csupán vesződséget [okoznak nektek]. Ha ellenetek harcolnak, [hamarosan] a hátukat fordítják felétek és [majdan] nem segít rajtuk senki. Megaláztatás lesz az ő osztályrészük, kerüljenek bárhol is a [hívők] kezébe, kivéve azokat, akiket Allah és [ezeknek] az embereknek a kötése [védelmez]. És vonják magukra Allah haragvását és sújtsa őket szegénység. Azért [sújtsa] őket [mind]ez, mert nem hittek Allah jeleiben és jogtalanul megölték a prófétákat. És azért mert lázadoztak, és [Allah parancsait] áthágták.” (Korán, Al-Imran, Imrán nemzetsége szúra, 109–111).
2012. 11. 23. (XVI/47)
