hetilap

„A piszkos háború idején Argentínában éltem, sok emberrel találkoztam a frontvonal mindkét oldaláról, és börtönökben is felkerestem elítélteket. Köztük van a jelenlegi külügyminiszter, Héctor Timerman édesapja is, akit 1977 áprilisában raboltak el. Ebben az időszakban az argentin egyház nem tett meg mindent, amit el lehetett volna várni tőlük a katonai rezsimmel szemben” – nyilatkozta a Heteknek Shimon Samuels, a Simon Wiesenthal Központ nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, aki szerint ennek fő oka az volt, hogy a kommunistákat tekintették a nagyobb veszélynek. Samuels szerint, ami
Bergoglio személyes szerepvállalását illeti, rá is igaz az, hogy ellentétben a chilei vagy a brazil vezetőkkel, hallgatott a junta idején. „Nem véletlen, hogy tavaly az argentin püspökök nyilatkozatban kértek bocsánatot azoktól, akik emiatt a némaság miatt hátrányt szenvedtek. A Nobel-békedíjas Adolfo Pérez
Esquivel – aki éppen a rezsimmel szembeni kiállása miatt kapta meg az elismerést – azonban Ferenc pápa megválasztása után kifejezte, hogy nem tartja felelősnek Bergogliót a terror miatt. A két bebörtönzött és megkínzott jezsuita pap közül a még életben lévő Jálics Ferenc – szintén utólag – azt nyilatkozta, hogy nem Bergoglio volt az a személy, aki feladta volna őket a katonai hatóságoknál” – emlékeztetett Samuels.
„Ha sikerült Bergogliónak a személye körüli kérdéseket tisztáznia, akkor olyan hiteles képviselője lehet a harmadik világ­nak, mint volt annak idején II. János Pál a keleti blokk orszá­ga­i­nak. Ehhez azonban az szükséges, hogy a katolikus egyház­fő szembenézzen nemcsak XII. Pius háború alatti és utána következő hallgatásával, hanem azzal is, hogyan menekülhettek náci háborús bűnösök vatikáni útlevéllel Dél-Amerikába, elsősorban Argentínába. Látok erre biztató jelet, mert a volt Buenos Aires-i főrabbi, Abraham Skorka, aki közös könyvet írt Bergoglióval, azt állítja, hogy az új pápa morális felelősséget vállal az igazságtalanságok áldozatai iránt” – véli a Simon Wiesenthal Központ nemzetközi igazgatója, aki bízik abban, hogy Ferenc pápát múltja segíteni fogja a szembenézésben, hasonlóan XVI. Benedekhez, aki határozottan elhatárolta magát a tinédzserkorabeli Hitlerjugend-tagságától.
A múlt feltárása mellett a jelenkor kihívásai is próbára teszik Ferenc pápát. „Nagy kihívást jelent a számára, hogy egy sor olyan súlyos kérdéssel kell foglalkoznia, amelyekben nincs tapasztalata. Ezek egyike a közel-keleti helyzet. Tudomásom szerint nem járt soha Izraelben, legalábbis senkivel nem találkoztam, aki hallott volna erről, és ő maga sem beszélt soha ilyen tapasztalatairól, de remélem, hogy mielőbb hivatalos látogatást tesz Jeruzsálemben” – mondta lapunknak Samuels.
Közben húsvétra időzítve éles támadást indítottak a pápa ellen a katolikus tradicionalisták – írja az AP hírügynökség. Mint írják, a radikális konzervatívok eddig sem nézték jó szemmel Ferenc pápa új stílusát, amellyel szakított a hagyományos pápai öltözettel és a spontán igehirdetéseit. A nagycsütörtöki lábmosása azonban az utolsó csepp volt a pohárban, mert Ferenc pápa két női rab lábát is megmosta.
A konzervatív bírálók azzal vádolják az egyházfőt, hogy ezzel nyíltan megszegte az egyházi törvényeket, melyek tiltják nők részvételét a szertartáson, mert az apostolok mind férfi­ak voltak. Attól tartanak, hogy a pápa – bár Ferenc maga ellen­­zi a nők felszentelését – példája utat nyithat a nők felszentelése és egyházi szolgálatba vonása előtt.
„Az emberek természetszerűen a vezetőjüket követik. Jézus lábmosása mögött pontosan ez a példaadás áll. A tanítványoknak adta tudatosan és pontosan ezt a mintát. Ferenc pápa ezt kérdőjelezte meg, amikor figyelmen kívül hagyta az egyházi liturgikus szabályokat. Ha valaki nők lábát mossa meg, vét a nagycsütörtöki rítus ellen” – állítja Edward Peters kánonjogász, aki utóbb úgy finomította álláspontját, hogy a pápa nem vétkezett, csupán „figyelmen kívül hagyta” a szabályokat.
Mások szerint a pápa egyházfőként senkinek nem tartozik elszámolással cselekedeteiért. „A pápának nincs szüksége engedélyre, hogy kivételt alkalmazzon rá vonatkozó egyházi törvények alól” – véli Jimmy Akin, a National Catholic Register egyházi hírportál konzervatív szerkesztője.
Keményebben fogalmaztak a „lefebvristák”, a II. vatikáni zsinat tanításait elutasító Szent X. Piusz Papi Társaság vezetői, akiket XVI. Benedek fogadott vissza az egyházba. A Társaság már Ferenc megválasztását is nagyon hűvösen üdvözölte, emlékeztetve a pápát, hogy Assisi Szent Ferenc azt a megbízást kapta az Úrtól, hogy „menj és építsd újjá az egyházamat”, ami alatt ők a II. vatikáni zsinat előtti tradíciót értik.
A Társaság latin-amerikai vezetője még tovább ment, amikor ezt nyilatkozta Ferenc pápáról: „A militáns alázatosságot kedveli, de ezzel megaláztatást szerezhet az egyház számára” – nyilatkozta Christian Bouchacourt atya, aki szerint Bergoglio „tönkretett” állapotban hagyta maga mögött Buenos Airesben a klérust, a szemináriumi intézmények számára pedig „csapást” jelentett a működése. „Vele újraélednek a VI. Pál pontifikátusának miséi, újra messze kerülünk XVI. Benedek erőfeszítéseitől, amelyekkel a tiszteletre méltó liturgiai hagyományokat igyekezett helyreállítani” – mondta a Szent X. Pius Papi Társaság latin-amerikai vezetője.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek