A Pew Forum közvélemény-kutatása szerint az Egyesült Államokban élő közel 52 millió latino jelenleg több mint kétharmada katolikus vallású, azonban becsléseik szerint 2030-ra ez az arány alig 50 százalék lesz. A csökkenés oka, hogy a spanyol ajkú hívek tömegesen fordulnak el elődjeik vallásától. A katolikus egyházat elhagyó latino hívek azonban más etnikai csoportokkal ellentétben nem a vallástalanok számát gyarapítják, hiszen áttérésük legfőbb okaként az Istennel való személyes kapcsolat iránti vágyat nevezik meg, és nem az egyház morális kérdésekben – például a válás, az abortusz vagy a melegházasság ügyében – képviselt álláspontjával szembeni ellenérzéseiket.
A jelenség különösen szembetűnő a fiatalabb generáció körében, akik tömegméretekben csatlakoznak az egyre szaporodó számú evangéliumi keresztény latino gyülekezetek valamelyikéhez. A Time a chicagói New Life Covenant Church esetét hozza példaként: a 2000-ben még csupán száz tagot számláló latino közösség mára mintegy 17 ezer fős megagyülekezetté nőtte ki magát.
A magukat evangélicosnak nevező latino evangéliumi keresztények a protestantizmus újjászületett, bibliahívő, karizmatikus irányzatához tartoznak, vagyis hisznek a csodákban, a mennyei gyógyulásban, és gyakorolják a nyelveken szólást. A Time újságírója beszámolt arról, hogy egy ilyen karizmatikus jellegű összejövetelen maga is tanúja volt a fenti jelenségek működésének. Ugyanakkor az intenzív szellemi érdeklődés mellett a latino gyülekezetek sokkal nyitottabbak tagjaik és embertársaik fizikai, valamint szociális szükségleteire, mint a hagyományos fehér protestáns közösségek, hiszen híveik jelentős része szerény körülmények között él, sokuk még csak állampolgársággal sem rendelkezik. Így istentiszteleten kívüli tevékenységük nagy részét étel- és ruhaosztás, menedékotthonok fenntartása és más szociális szükségek betöltése teszi ki. A Pew felmérése azt is kimutatta, hogy az evangéliumi keresztény latinók sokkal gyakrabban járnak istentiszteletre, mint a latino katolikusok, továbbá 92 százalékuk vallja, hogy hite központi szerepet tölt be az életében (ez az arány a latino katolikusok körében 66, az amerikai átlag pedig 58 százalék).
A katolikus spanyol ajkú lakosságnál határozottabban ellenzik az abortuszt és az azonos neműek házasságát, ezért nézeteik sokkal közelebb állnak a republikánus párthoz. A 2008-as választások óta az amerikai választásokra regisztrált latino népesség száma 26 százalékkal növekedett, ezért a legutóbbi választások idején mindkét jelölt nagy figyelmet szentelt ennek a közösségnek. Obama szemmel láthatóan nagyobb sikerrel, hiszen a latino szavazatok 71 százalékát tudhatta magáénak. Ebben valószínűleg nagy szerepe volt Romney balul elsült bevándorlásellenes kijelentésein túl mormon vallásának, hiszen a mormonok megítélése az összes latino vallási csoport közül az evangéliumi keresztények körében a legnegatívabb, így a volt kormányzó jelölése a latino szavazatok szempontjából nem volt szerencsés.
Mindeközben a spanyol ajkú lakosság aránya egyrészt a természetes szaporulatnak, másrészt a bevándorlásnak köszönhetően rendkívüli ütemben növekszik: 2011-ben az Egyesült Államok lakosságának 17 százalékát tették ki, előrejelzések szerint 2050-re közel 30 százalékra növekszik arányuk.
Az ilyen széles rétegeket érintő megtérési mozgalom érthető módon felkeltette az elemzők érdeklődését, valamint aggodalommal tölti el a katolikus egyházat. A Time újságírója a dél-amerikai származású, szociális ügyek iránt érzékeny Jorge Bergoglio pápává választása okaként egyértelműen a spanyol ajkú híveknek a katolikus egyháztól való tömeges elfordulását nevezi meg. Nem véletlenül: a Pew Forum felmérése kimutatta, hogy minél régebb óta él egy latino család az Egyesült Államokban, annál valószínűbb, hogy katolikus hitüket maguk mögött hagyva evangéliumi keresztényekké válnak. E tendencia ellensúlyozására jött létre az elmúlt évtizedekben a katolikus karizmatikus megújulási mozgalom, amelynek célja, hogy a hívők a hagyományos egyház keretein belül éljék meg az Istennel való személyesebb, spirituális és karizmatikus kapcsolatot. Az áttérések növekvő üteme azonban azt jelzi, hogy ez nem elegendő. Az Egyesült Államokba kirendelt katolikus papok mindössze 15 százaléka spanyol ajkú. Alejandro Aguilera-Titus, az amerikai Püspökkari Konferencia kulturális sokszínűségért felelős képviselője szerint a katolikus egyháznak nagy kihívás, hogy „az egyházközösség struktúrája rugalmas és nagyon családcentrikus legyen. Amennyiben ezt elmulasztjuk, továbbra is egyre nagyobb számú spanyol ajkú katolikust veszítünk el más vallási csoportok, legfőképpen a pünkösdiek javára”.
Míg XVI. Benedek szektának minősítette a katolikus egyházon kívüli keresztény megújulási mozgalmakat, Jorge Bergoglio még bíborosként is ellátogatott ébredési összejövetelekre is. Megválasztása után több latin-amerikai evangéliumi vezető kifejezte reményét az új pápával kapcsolatban, az Egyesült Államokban élő Luis Palau lelkész pedig egyenesen személyes barátjának nevezte a pápát, aki elmondta neki, hogy egyházmegyéjének gazdasági igazgatója evangéliumi keresztény, akivel együtt szokott Bibliát olvasni és imádkozni. Szerinte Ferenc „minden keresztény pápája” lesz, mások azonban attól tartanak, hogy az új pápa az ellenreformációs jezsuita tradíció nevében megpróbál gátat szabni a katolikus hívők tömeges protestáns hitre térésének.
2013. 04. 19. (XVII/16)
