„Az iszlám alapítójáról szóló klasszikus életrajzok szerint Mohamed kilenc – illetve egyes források alapján tizenkét – évesen találkozott egy arab származású keresztény remetével, akinek a jövendölése és nézetei meghatározó befolyást gyakoroltak a Korán később feljegyzett üzenetére” – állítja Filiu az Apokalipszis az iszlámban (Apocalypse in Islam) című, 2008-ban megjelent könyvében.
Ez a találkozás a mai Szíria délnyugati szegletében – az ókori Dekapolisz térségében – fekvő Boszra városában történt. A fiatal Mohamed Mekkából utazott nagybátyjának karavánjával, amikor egy Bahira nevű szerzetes-remete megállította őket, és kérte, hogy térjenek be hozzá. A karaván vezetői elfogadták a meghívást, és közben a gyermekre bízták a tevék őrizetét. A szerzetes azonban ragaszkodott hozzá, hogy mindenki telepedjen le az étkezéshez. Az egyik legkorábbi iszlám történetíró, Ibn Hisám beszámolója szerint Bahira felismerte, hogy az ifjú Mohamed prófétaságra hivatott. Szüleit arra figyelmeztette, hogy óvják a gyermeket „a zsidók gonoszságától és a keresztény bizánciak erőszakosságától”.
A szerzetes arra hivatkozott, hogy a Mohamed eljöveteléről szóló jövendöléseket az „eredeti, hamisítatlan evangéliumokban találta meg, amelyek másolatát barlangjában őrzi”. Bahira azt állította, hogy a keresztények ezeket a hivatkozásokat kitörölték a szent iratokból. Mohamed és rokonai elfogadták a szerzetes jövendölését. Jean-Pierre Filiu szerint ennek köszönhető, hogy később a Koránnak a zsidókkal és keresztényekkel kapcsolatos véleménye nagyban emlékeztet a Bahira apokalipszise címet viselő, szír és arám nyelvű apokrif irat tanítására.
2013. 05. 10. (XVII/19)
