A hatnapos háború legkülönösebb csatája éppen a konfliktus félidejében történt a Földközi-tenger Sínai-félszigettől északra fekvő szakaszán. Az amerikai haditengerészet USS Liberty nevű felderítőhajóját izraeli vadászgépek és torpedónaszádok támadták meg. A több hullámban zajló akció kis híján elsüllyesztette az amerikai naszádot, amelyen 34 ember meghalt és 171 megsebesült. A támadást a háború után mind az Egyesült Államokban, mind az Izraelben lefolytatott gyors vizsgálatok véletlen tévedésnek, úgynevezett „baráti tűznek” minősítették. Izrael azt állította, hogy a USS Libertyt egy egyiptomi felderítőhajóval tévesztették össze, ezért indult a támadás. A jeruzsálemi kormány bocsánatot kért, és kártérítést fizetett az áldozatok családjának, a washingtoni kormány pedig közölte, hogy a „Liberty-ügy” véglegesen lezárult.
Évtizedekkel az incidens után azonban több kutató úgy látja, hogy a hivatalos magyarázatok nem adtak választ számos kérdésre. A BBC tényfeltáró riportfilmje idézi Dean Rusk volt amerikai védelmi minisztert, aki a hatnapos háború idején a Pentagon élén állt. Rusk szerint az izraeliek szándékosan támadták meg az amerikai hajót, és a parancsot nem a közeli egyiptomi front parancsnokságán, hanem a legfelsőbb szinten adták ki. A miniszter arra hivatkozott, hogy az izraeli vadászgépek több hullámban átrepültek a USS Liberty felett, mielőtt a támadás megindult volna. A felderítőgépek olyan közel voltak, hogy szabad szemmel is pontosan azonosíthatták a fellobogózott amerikai hajó jelzéseit. Ráadásul a USS Liberty jóval nagyobb és jobban felszerelt hajó volt, mint az az egyiptomi naszád, amelyre az izraeliek hivatkoztak.
A szándékosságot azonban ezek a körülmények önmagukban még nem bizonyítják egyértelműen. A támadás a háború csúcspontján történt, amikor Izrael két fronton (Egyiptomban és Ciszjordániában) is hadban állt, miközben arra készült, hogy a háború kiszélesedik Szíriával szemben is, a Golán-fennsíkon. Ilyen intenzív hadi tevékenység idején előfordulhatnak tragikus tévedések. Éppen egy nappal korábban Dzseninnél az izraeli légierő tévedésből egy zsidó páncélos alakulatot bombázott, amit még a legelszántabb összeesküvéselmélet-hívők sem minősítettek tudatos félrevezetésnek. A térségben több egyiptomi hadihajó tartózkodott, ráadásul a Liberty legénysége szinte azonnal tüzet nyitott az izraeli gépekre és torpedónaszádokra, akik így joggal gondolhatták, hogy az ellenséggel állnak csatában. A szándékosságot az is cáfolhatja, hogy Izraelnek jelentős – anyagi és morális – kára származott abból, hogy legerősebb szövetségesével szemben ilyen halálos kimenetelű akciót indított.
A harmadik világháború küszöbén
Azok, akik szerint Izrael mégis tudatosan cselekedett, azt állítják, hogy a támadással a zsidó állam a háború egyik legfontosabb haditettét hajtotta végre. Egy orosz származású szerző, Joseph Daichman a Moszad története című könyvében azt állítja, hogy Izrael jogosan cselekedett, amikor működésképtelenné tette a USS Libertyt. Az amerikai hajó – amely kora legmagasabb szintű rádiófelderítő berendezéseivel volt felszerelve – ugyanis a szövetséges Izraeltől megkapott haditerveket és katonai információkat a Ciprus szigetén működő hírszerzési központba továbbította.
A térségben tartózkodó orosz felderítőhajók azonban elfogták ezeket a jeleket, és megküldték azokat Kairóba, Ammanba és Damaszkuszba. Az izraeli kormány az egyiptomi fronton elért gyors győzelem után úgy döntött, hogy a Sínai-félszigetről a csapatainak többségét a Golán-fennsíkra irányítja át, mert a rendelkezésükre álló haderő nem volt elegendő egy többfrontos háború megvívására. Emiatt azonban gyakorlatilag védetlenné vált Izrael déli határa. Ha ezt az információt Nasszer megkapja, akkor az előző napokban elszenvedett súlyos vereség ellenére megkísérelhet egy ellentámadást. Ezt Izrael nem kockáztathatta meg.
Egy másik magyarázatot kínál Russell Warren Howe brit újságíró 1981-ben megjelent Weapons (Fegyverek) című könyve. Howe azt állítja, hogy a USS Liberty feladata nem csak az volt, hogy az amerikai felderítés számára információkat gyűjtsön. A Libertynek kellett megakadályoznia azt, hogy Izrael olyan lépéseket tegyen a háború során, ami „belerángatja” a szovjeteket egy közvetlen támadásba. Ezért a Liberty mellett hatvan méterrel a tenger felszíne alatt készenlétben állt a USS Andrew Jackson atomtengeralattjáró, amely Polaris típusú ballisztikus rakétákkal volt felszerelve.
A tengeralattjáró parancsot kapott, hogy semmisítsen meg minden olyan izraeli nagy hatótávolságú rakétát, amit Kairóra, Damaszkuszra vagy Bagdadra lőnének ki. A Pentagonban úgy számoltak, hogy egy ilyen lépés nyomán Moszkva azonnal hadba lépne arab szövetségesei oldalán, és elkerülhetetlenné válna a harmadik világháború. A USS Liberty ezért lehallgatott minden izraeli rádióforgalmat, ami a vezérkari központ és a fronton harcoló egységek között zajlott. Az izraeli vezetők azért döntöttek az amerikai hadihajó részleges megsemmisítése mellett, mert nem akarták, hogy a háború legkritikusabb pillanataiban egy amerikai közbeavatkozással is szembe kelljen nézniük.
Még drámaibb információkat tárt fel egy amerikai szerzőpáros, John Loftus és Mark Aarons The Secret War Against the Jews (Titkos háború a zsidók ellen) című könyvük második kötetében. A közeljövőben magyarul is olvasható műben hírszerzési forrásokra hivatkozva azt állítják, „az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormánya, miközben úgy tettek, mintha Izrael oldalán állnának, Izrael minden titkát kiadták az araboknak”.
Loftus és Aarons szerint a nyugati hírszerzők – akik már a harmincas évek óta együttműködtek az arabokkal, gyakran saját kormányuk akarata ellenére – arról tájékoztatták Kairót, Damaszkuszt és Bagdadot, hogy Izrael 1967-ben még nem lesz kész a nukleáris védőpajzs kiépítésével, így egy rövid ideig nyitva marad a lehetőség egy összehangolt arab támadásra. Ezt a veszélyt az izraeliek is érzékelték, és ezért arról tájékoztatták az Egyesült Államokat, hogy megelőző csapást terveznek, amit a CIA azonnal elárult az araboknak. Az amerikai hírszerzés azzal igyekezett szorosabbá tenni az arab olajkitermelő országokkal ápolt kapcsolatait, hogy kiadta nekik az izraeli haditerv pontos részleteit. Amikor az izraeli hírszerzés rájött az amerikai árulásra, megtámadta a USS Libertyt, hogy megakadályozza a további kiszivárogtatást. Washington nem akarta, hogy nyilvánosságra kerüljön a kétkulacsos politika, amellyel az olajérdekek oltárán kész lett volna feláldozni szövetségesét. Ezért beleegyezett, hogy amilyen gyorsan csak lehet, lezárják a Liberty-incidens vizsgálatát. 1967 után több kezdeményezés indult az amerikai képviselőházban az ügy dokumentumainak felülvizsgálatára, ám ezek kivétel nélkül eredménytelenek maradtak. A mély hallgatás okait a Titkos háború a zsidók ellen című könyvnek a Liberty-incidenssel foglalkozó fejezete részletesen bemutatja. Ebből olvashatnak egy részletet keretes írásunkban.
2013. 07. 26. (XVII/30)
