A templom egere jobb bőrben van – legalábbis a tavalyi eredmény kimondottan kedvező a 2011-es, csaknem 15 millió eurós lyukhoz képest, de még nem jelent megváltást a nullszaldó környékéről, ahol a „szent mérleg” 2007 óta egyensúlyoz. Az ülésen a pénzügyi vezetés kiváló teljesítményének tulajdonították az érdemet, és meglehet, hogy csakugyan az elmúlt évek megszorításai hozták meg első gyümölcsüket – annak dacára, hogy a Monti-kormány által 2012 januárjában bevezetett, 5 millió euróra rúgó új ingatlanadót is ki kellett csengetni a nem hitéleti funkciójú egyházi ingatlanok után. A Szentszék gazdasági vezetői jelentősen lefaragták a kiadásokat, és létszámstopot rendeltek el – ha már ígéretükhöz híven nem bocsáthatnak el senkit a Szentszék csaknem háromezer alkalmazottjából. Ennél is kedvezőbb Vatikánváros anyagi helyzete, amely a Szentszéktől függetlenül gazdálkodik, és köszöni, jól van, még ha nem is annyira, mint a gazdasági krach előtt: a szüntelen turistainváziónak köszönhetően több mint 23 millió eurós nyereséggel zárta a tavalyi évet.
A találkozóra ugyanakkor árnyékot vetettek a vatikáni pénzügyekkel kapcsolatos legutóbbi botrányok, főként Nunzio Scarano püspök június 30-ai letartóztatása és az IOR vatikáni bank igazgatóinak lemondása. Scarano, az Apostoli Szék Vagyonkezelőségének tagja adókerülő nagyvállalkozóktól származó eurómilliókat helyezett el és mozgatott – adományok címén – az IOR-tól egy svájci bankszámlára. Amikor letartóztatták, éppen sikerdíjával – egy 500 eurós bankjegyekkel megrakott, húszkilós kézitáskával – iparkodott Svájcból Olaszországba. A püspök bukását követő héten pedig az IOR két igazgatója nyújtotta be lemondását. A La Stampa napilap Vatican Insider című melléklete szerint az olasz ügyészség az IOR átalakítására készülő új egyházfőtől kapott erkölcsi felhatalmazást arra, hogy lefülelje Scaranót, s ezzel megnyissa Pandóra szelencéjét. A nagytakarítás részeként július elején a vatikáni Pénzügyi Információs Hatóság (AIF) belépett a pénzügyi információs egységeket tömörítő, nemzetközi Egmont Csoportba is, hogy „kivegye a részét a gazdasági bűncselekmények elleni küzdelemből”; és szintén az átláthatóságot célozza, hogy a Szentszék idén hozta először nyilvánosságra, pontosan mekkora összeggel járult hozzá az IOR a költségvetéséhez. A helyzetet viszont bonyolítja, hogy a vatikáni bank megtisztítására júniusban kinevezett Battista Ricca, „a Megvesztegethetetlen”, Bergoglio régi bizalmasa máris melegbotrányba keveredett, és állítólag csak idő kérdése, mikor léptetik vissza – pedig meglehet, hogy csak Ricca ellenlábasai próbálják kijátszani a jól bevált „melegkártyát”.
Szintén fontos tisztázni, hogy bár a fegyelmezett költségvetés pozitívba fordult, a jelek szerint a hívek adakozási kedve – vagy erszénye – már nem a régi. A „Péterfillérek”, vagyis a június 29-ét, azaz Péter-Pál napját követő vasárnap perselypénze – amelyet a hívők a pápa támogatására gyűjtenek, s amelyből a világegyház rendszeres bevételeire következtethetünk – 2007 óta egyre soványodik, és 2012-re az előző évhez képest újabb 7,5 százalékkal csökkent. A tavalyi, közel 66 millió dolláros adományból a magyar hívők 47 millió forint erejéig vették ki a részüket.
2013. 07. 26. (XVII/30)
